Ezt az életformát nem újdonságok utáni vágyból, nem is képzelt mesék, hanem a szerzetesi élet első és hiteles tanúságtételei alapján vállaltuk. A mi célunk, hogy a szívünket Isten felé irányítsuk, és utat készítsünk neki, hogy amikor eljön és zörget, azonnal ajtót nyissunk (vö. Lk 12,36), mert Ő mondja: »Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja az én hangomat és kinyitja nekem az ajtót, ahhoz bemegyek, vele étkezem, ő meg énvelem« (Jel 3,20)”