Teréz 1515-ben született egy kasztíliai hívő, nemesi családban. Édesanyja révén nagymúltú család tagja. Apai nagyapja viszont egy toledói zsidó kereskedő, aki áttért, mint annyian az akkori Spanyolországban. Kilenc fiú és két lánytestvére között, nem számítva az unokatestvéreket, Teréz e kis világ fénypontja, mókamestere. Édesanyja halála után pedig a nagy ház úrnője lesz. Semmi meglepő nincs abban, hogy tizenöt-tizenhat évesen, felfedezve csábító erejét, egy cseppet megrészegül. Apja némiképp nyugtalan emiatt, ezért az ágoston-rendi apácák intézetébe adja. Tizennyolc hónapot tölt itt, ezalatt hallja az első hívást a szerzetesi életre.

1535. Teréz húsz éves. Elhatározta, hogy apja akarata ellenére apáca lesz; november 2-án hajnalban elhagyja az apai házat és a Megtestesülésről nevezett kolostorba megy. Több mint százötven apáca él itt, akik viszonylagos szigorúsággal tartják a Kármel szabályzatát. Teréz megkezdi buzgó noviciátusát. Egy évre rá fogadalmat tesz. Életvitele azonban túl kemény. Végsőkig feszíti a húrt, s a természet valami titokzatos betegséggel bosszulja meg magát, amely a sír szélére sodorja Terézt. Három napon keresztül halottnak tartják. Életre kel, de három éven át béna, s egészen haláláig többé-kevésbé mindig beteg.

Élete visszatér a rendes kerékvágásba, ez azonban egybeesik egy lanyhább lelki időszakkal. Erkölcsi szempontból bizonyára nincs semmi komolyan kivetnivaló az életében. De végeláthatatlan órákat tölt a beszélőszobában mindenféle emberekkel, akik túlontúl boldogok, hogy a lelki életet egy ilyen vonzó mesternővel tanulhatják. Röviden szétszórtságról van szó. Szeretett apjának 1543-ban bekövetkezett halála, majd egy gyónás annak lelki atyjánál szükséges ahhoz, hogy újra rálépjen – ezúttal hiba nélkül – a tökéletesség útjára.

1554. Teréz majd negyvenéves. Buzgó, sőt példás apáca lett belőle. Mégis elégedetlen. Szeretne mindenben Ura kedvében járni, nehogy valaha is szándékosan megtagadjon tőle valamit. Szeretne új Mária Magdolna lenni. Ezt a kegyelmet egy Ecce Homo kép előtt kapja meg, ami heves könnyekre fakasztja. Azzal a bizonyossággal kel fel imájából, hogy Isten meghallgatta kérését.

Ettől kezdve valóban az Úr veszi kezébe az életét. Elhalmozza a belső ima kegyelmeivel, s Teréz úgy érzi megfogta, megragadta őt Isten. Ezeket a kegyelmeket azonban külső megnyilvánulások, elragadtatások kísérik, amelyek bárhol előfordulhatnak és végtelenül megalázzák. Az emberek pletykálnak, állást foglalnak. Feltámad az Inkvizíció réme, s ha nem is máglyával, de legalábbis börtön és jókora bírság lehetőségével fenyegeti a megvilágosodott apácát. Maga Teréz biztos az egyházhoz való hűségében, így alig fél, de tanácstalan marad. Lelkivezetői vagy nem tudnak mit kezdeni vele vagy gyávaságból keményen irányítják. Nyolc év telik el így, a buzgalom és a lelki éjszakák évei. Ennek során, mivel arra kötelezik, hogy gyóntatóinak számoljon be mindarról, ami történik vele, elkészíti első legjelentősebb könyvét, az Önéletrajzot.

1562. Elérkezett a termékenység ideje. Belső indíttatásra, a gyóntatók megerősítésével és a kedvező körülményeket kihasználva, megalapítja a kis avilai Szent József kolostort, amely a Kármel eredeti szabályzatának felel meg. Élete öt legnyugalmasabb évét tölti itt, és A tökéletesség útjában átadja nővéreinek belső imája módszerét. Egészen addig tart ez, amíg a generális atya elő nem írja neki, hogy tovább alapítson.

1567. Teréz Isten kóborló asszonya lesz. Megkezdődik Az alapítások könyvében elmesélt kaland: ez négy fő műve közül a harmadik. Több ezer kilométert jár be Kasztília majd Andalúzia útjain, halálakor tizenhat kármelita kolostort és háromszáz sarutlan kármelitát hagy maga mögött. Mindez nem történt zökkenőmentesen. Élete utolsó szakaszát valóságos regénnyé teszik a kalandok, tárgyalások, ütközetek, üldöztetések, rágalmazások, a személyét és a megkezdett reformot érő fenyegetések. Mindez nem állít akadályt sem a rendkívüli kegyelmeknek, sem a bőséges levelezésnek, sőt 1577-ben legfőbb könyve A belső várkastély megírásának sem.

Még kevésbé akadályozzák a külső körülmények lelki életének fejlődését. A föld fölött lebegő s a kerub nyila alatt ájuldozó szent ugyanis nem a végleges Teréz. 1572-ben az Úr tudatja vele, hogy immár igazi jegyese. Ettől kezdve nincsenek elragadtatások, sem látomások, de állandó élet-közösségben van Urával és Mesterével. Teréz minden eddiginél inkább “Jézusról nevezett”. Összehangoltan dolgozik Jézussal. Ekkor adja lángelméje legjavát, a művének elsodrásával fenyegető viharban és a megtalált békében egyaránt. Személyisége úgy bomlik ki minden területen – az érzelmek, az értelem és a tettek világában – mint a tűzijáték fénycsokrai.

1582. októbere. A burgos-i – talán mindegyik közt legnehezebb – alapítás végeztével Teréz kimerülten Alba de Tormesben tartózkodik. A kislány, aki mindörökre látni akarta Istent, hűséges maradt eredeti szándékához: Uram, itt az idő, hogy találkozzunk. Október 4-én (ami a naptárreform miatt október 15-e lett) találkozik Kedvesével. 1622-ben avatják szentté Loyolai Szent Ignáccal, Xavéri Szent Ferenccel és Néri Szent Fülöppel együtt. Sziénai Szent Katalin mellett az első nő, akit VI. Pál pápa 1970-ben egyházdoktorrá nyilvánít.

            Jean Abiven OCD, Látogasd meg önmagad! c. könyvéből

            Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék 2010

           A könyv itt megrendelhető! >>

 

 

Keresztút Avilai Szent Terézzel >>

Ne aludjatok! >>