Ez a könyv, mely most kerül bemutatásra az olasz olvasóközönségnek, Urunk Színeváltozásáról nevezett Kinga nővér naplója, aki a dél-magyarországi magyarszéki kármelita kolostor nővére.

Perjelnője kérésére kezdte el naplója írását 2008 adventjének első vasárnapján, kilenc hónappal 2009. augusztus 24-én bekövetkezett halála előtt, ekkor Kinga nővér mindössze 36 éves volt.

A napló nem csupán életének eseményeit veszi végig, inkább élete kegyelmeinek történetét olvassa újra, mégpedig a csúcsról indítva, ahonnan nagy fokú tisztánlátással és mély békével lehet szemlélni a megtett utat. A betegség mindent elvett Kingától: a feladatait, melyek lefoglalták, de ezzel együtt az aggodalmakat, kis rivalizálásokat, a jövőtől való félelmet is. Így ír erről: „Hamar fölismertem azt az értéket is, hogy jobban tudtam kívülről szemlélni a dolgokat. (…) Sokat tisztult lelkem ege: jobban bevilágította az élet és halál misztériuma, eltűntek a napi apró gondok felhői.”

Amikor olvassuk sorait, jó ha figyelembe vesszük, hogy Kinga ezzel a lélekkel és szemmel emlékszik vissza és mutatja be életének kis és nagy eseményeit. Mintha ezek értelme fokozatosan nyilvánulna meg, és végül naplójának utolsó oldalán válna teljesen világossá: „Úgy élni, mint aki látta az Úr föltámadását. Legyek az Úr föltámadásának tanúja. Mit értek ezalatt? Szilárd hitet. Reményt sugározni a legnagyobb kilátástalanság közepette is. Derűsnek lenni a szorongások és fájdalmak közepette is. Nem érzek hozzá erőt magamban, de nem találok más értelmet és célt, amivel ezt a kínlódást el tudnám viselni.”

Természetesen Kinga önmagáról beszél naplójában, de valójában nem azért ír, hogy magáról beszéljen, hanem a Feltámadott jelenlétéről életében. Így emlékeztet bennünket, jobban mondva újra-hirdeti számunkra a legmélyebb igazságot, mely egyben a keresztény misztérium legkonkrétabb tapasztalata, hogy a feltámadás fénye a sír sötétjében ragyog fel és a felfelé vezető út az alászálláson, a pokolra szálláson keresztül halad.

Kinga nővér két részre osztotta naplóját: Belépés és élet a Kármelben és Betegségem története. Életének két alapvető fordulata. Valójában – Kinga nagyon tudatában van ennek – ugyanarról a mozgásról van szó, melynek iránya nem változott meg, csak elmélyült. A Kármelben töltött életének értelme a feltétel nélküli önátadás, az önfelajánlás Isten szeretetének, miközben természetesen konkrétan is szolgálta közösségét. A betegség nem tett mást, minthogy beteljesítette ezt az önátadást, kiterjesztve azt a tettektől egészen a személy teljes valójára. Gyermek Jézusról nevezett Teréz megfogalmazásában: mindent odaadni, végül önmagunkat is odaadni. Így vált Kinga teljesen önmagává, így teljesítette be hivatását. Egyúttal a fiatal kármelita nővér megkapta küldetését is, üzenetté és útmutatóvá vált számunkra, olvasóinak, kiknek szükségünk van arra, hogy folytonosan visszavezessenek emberi létünk lényegéhez, minket, akik zarándokok és a fény koldusai vagyunk.

P. Saverio Cannistrà