Elohim, Adonai, „te, Uram, e nép között vagy és színről színre engeded látni magad, s felhőd védi őket, s felhőoszlopban jársz előttük nappal, s tűzoszlopban éjszaka” (Szám 14, 14). Isten jelenléte, felhőként beborító árnyéka az Ószövetségtől kezdve kísérte, oltalmazta azokat, akik Hozzá tartoztak, elfogadták Őt Uruknak; mindazokat, akiket Isten övéinek, választottainak tudott, s akik mellett hűségével elkötelezte magát.

Ez a felhő megsejteti az emberrel a Szent Isten atyai szeretetének titkát, féltő gondoskodását, aki ugyanakkor tekintélyével engedelmességet is vár övéitől – ha felemelkedik a felhő a bizonyság sátra fölött, tovább haladnak Izrael fiai, ha áll felette, azon a helyen maradnak (vö. Kiv 40, 34-38). André Doze szavaival élve: „az isteni árnyék eleven, igényes. Nem ment fel az erőfeszítés, a megpróbáltatás, a szükségestől való megfosztottság, a gyakran kemény apai korrekció alól. Igaz, alázatos és néha tökéletesen gyengéd, máskor a tökéletesen szigorú szeretet igényével bír”.1

Jézus, az emberré lett, megtestesült Ige számára a földön Szent József közvetítette, jelenítette meg ezt az atyai árnyékot, azt az Atyaistent, akit egyszerűen Abbának szólított. Ahogyan Ferenc pápa is megfogalmazza Patris corde (Apai szívvel) kezdetű apostoli levelében, Szent József a mennyei Atya szeretetének árnyékaként őrizte, védelmezte a földön Jézust. „Gondoljunk csak arra, amire Mózes emlékezteti Izraelt: «A pusztában […] láttad, hogyan vitt téged az Úr, a te Istened az egész úton: ahogy az ember a saját fiát viszi” (MTörv 1,31). József így gyakorolta apaságát egész életében”.2 Mekkora méltósága, lelki nagysága lehet ennek a férfinak!

Hogyan nyilvánulhat meg életünkben Szent József atyasága, jelenlétének árnyéka?

„El kell fogadni József atyaságát, ezt az igényes atyaságot, (…) engedelmeskedni kell ennek a felhőnek anélkül, hogy mindig értenénk. Hogyan érthetnénk meg egy ennyire vegyes gyűjteményt, mint az erő és a gyengeség, az öröm és a meghurcoltatások, a halál és az élet, a dicsőség és a megalázkodás? Megélhetjük ezt anélkül, hogy értenénk, és megélve lassacskán új értelemhez jutunk”3.

Szent Terézia anyánk nagy lelkesedéssel buzdít Önéletrajzában arra, hogy lépjünk be ennek a hatalmas szentnek az árnyékába. Teréz bensőséges kapcsolatban élt Szent Józseffel, ami a 16. században kivételesnek számított. Rábízva életét atyjának és vezetőjének fogadta őt, fiatal kármelitaként neki tulajdonította súlyos betegségéből való felgyógyulását, majd később az új, reformált Kármelt különösen is a Boldogasszony hitvesének pártfogásába ajánlotta4.

Hallgassuk Szent Teréz tanúságtételét:

„…a dicsőséges Szent Józsefet választottam közbenjárómul és uramnak, és nagyon az ő pártfogásába ajánlottam magamat. (…) Bámulatos dolog, milyen nagy kegyelmeket adott nekem Isten e boldog szent közbenjárására, s milyen testi-lelki veszedelmektől szabadított meg; mert más szenteknek, úgy tűnik, hogy egy-egy ínségben való közbenjárásra adott kegyelmet az Úr, míg erről a dicsőséges szentről tudom, hogy mindenben segít, s hogy így akarja az Úr tudtunkra adni, hogy amiként ő alávetettje volt itt a földön (…), úgy az égben is megtesz neki mindent, amit csak kér.  (…)

Szeretnék mindenkit meggyőzni, hogy legyenek ennek a dicsőséges szentnek hívei, minthogy nagy tapasztalatot szereztem a javakról, amelyeket Istennél kijár. Nem ismertem senkit, aki igazán híve volt, és megkülönböztetetten szolgálta őt, hogy ne használt volna neki nagyon az erényben; mert nagymértékben javára van azoknak a lelkeknek, akik neki ajánlják magukat. Azt hiszem, néhány éve már minden évben az ő napján kérek tőle egy dolgot, és mindig teljesülni látom; s ha a kérésben valami ferdeség van, kiegyenesíti az én nagyobb javamra. (…)

Csak azt kérem az Isten szerelmére, hogy aki nem hisz nekem ebben, próbálja meg, és tapasztalatból fogja látni, milyen nagy jó származik abból, ha e dicsőséges pátriárkának ajánlja magát és áhítattal van iránta. Különösen az imádságos embereknek kellene mindig nagyon szeretniük (…). Aki nem talált mestert, hogy megtanítsa őt az imádságra, fogadja ezt a dicsőséges szentet mesteréül, és nem téved el az úton.”5

A József név jelentése ’nevel, emel’ és ’kivesz, kivon’.6 Ő elrejtőzik és elrejt, védelmezi a Gyermeket és Anyját; Názáretben Jézus az ő kezei között „növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt” (Lk 2, 52). Az idei Szent József évben Isten különösen is küldi mellénk az Ő kedves választottját. Rajtunk áll, hogy elfogadjuk-e József atyaságát, védelmező árnyékát, és engedjük-e, hogy lelki hatalmával neveljen, növeljen minket. Ajándékot, kairoszt, kegyelmi időt kaptunk.

 

1: André Doze: Szent József, az Atya árnyéka, Verbum, Kolozsvár, 2019, 110. o.
2: Ferenc pápa: Patris corde, 7., Árnyékként kísérő apa
3: André Doze: Szent József, az Atya árnyéka, Verbum, Kolozsvár, 2019, 118. o.
4: Az első reformált Kármelt is Avilában Szent Józsefről nevezte el.
5: Avilai Szent Teréz: Önéletrajz, Jel, Budapest, 2012., 109-111. o.
6: vö. André Doze: Szent József, az Atya árnyéka, Verbum, Kolozsvár, 2019, 21. o.

 

M. Margit nővér OCD

* * *

Szent Józseffel 9 napon át

Válogatás Ferenc pápa Patris corde (Apai szívvel) kezdetű apostoli leveléből.

 

1. nap

Apai szívvel: így szerette József Jézust, akit mind a négy evangéliumban „József fiának” neveznek.

Szent József nagysága abban áll, hogy Mária férje és Jézus apja volt. Mint ilyen „az egész üdvterv szolgálatára állt”, amint azt Aranyszájú Szent János mondja.

Szent VI. Pál meglátása szerint József apasága konkrétan abban fejeződött ki, hogy „életét áldozattá tette, a megtestesülés misztériumának és a hozzá kapcsolódó megváltó küldetésnek a szolgálatába állította; élt törvényes felhatalmazásával, mely a Szent Család felett megillette, hogy önmagát, életét, munkáját teljesen a Szent Családnak szentelje; a házastársi szeretetre szóló emberi elhivatottságát önmaga emberfeletti feláldozásává változtatta szívével és minden képességével együtt, és szeretetét a házában felcseperedő Messiás szolgálatába állította”.

2. nap

József látta, amint Jézus napról napra növekszik „bölcsességben, korban és kegyelemben Isten és az emberek előtt” (Lk 2,52). Ahogy az Úr Izraellel tette, úgy „tanította meg járni kézen fogva; olyan volt hozzá, mint az apa, aki arcához emeli a csecsemőt, aki föléje hajol, hogy megetesse” (vö. Oz 11,3–4). Jézus Józsefben látta meg Isten gyengédségét: „Amilyen gyengéd egy apa gyermekei iránt, olyan gyengéd az Úr azokhoz, akik félik őt” (Zsolt 103,13). József minden bizonnyal hallotta visszhangzani a zsinagógában a zsoltárok imádkozásakor, hogy Izrael Istene gyengéd Isten, [11.] aki jó mindenkihez, és „gyengédsége minden teremtményre kiterjed” (Zsolt 145,9). Az üdvösség története gyengeségeinken keresztül „a remény ellenére történő reménykedésben” (Róm 4,18) megy végbe. Túl sokszor gondoljuk úgy, hogy Isten csak a jó és győztes oldalunkra számít, míg valójában terveinek többségét gyengeségünkön keresztül és annak ellenére valósítja meg.

3. nap

József aggódásán keresztül is megvalósul Isten akarata, története, projektje. József így azt tanítja nekünk, hogy az Istenbe vetett hit magában foglalja azt a hitet is, hogy ő félelmeinken, gyarlóságainkon, gyengeségünkön keresztül is képes működni. Azt is tanítja, hogy az élet viharai közepette nem szabad félnünk Istenre hagyni életünk hajójának kormányát. Néha mi mindent szeretnénk ellenőrzésünk alatt tartani, de őneki mindig nagyobb a rálátása.

Ez mondatja Szent Pállal: „Azért, hogy el ne bízzam magam, testembe tövist kaptam: a Sátán angyalát, hogy arcul csapdosson. Háromszor kértem az Urat, hogy ez távozzék tőlem; de ő azt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem, az erő ugyanis az erőtlenségben nyilvánul meg teljesen«” (2Kor 12,7–9). Ha ez az üdvrend perspektívája, akkor meg kell tanulnunk mély gyengédséggel elfogadni gyengeségünket.

4. nap

Hasonlóan ahhoz, amit Isten Máriával tett, amikor kinyilvánította neki üdvözítő tervét, ugyanígy József előtt is feltárta terveit, mégpedig álmokon keresztül, melyeket a Bibliában, mint minden ókori népnél, az egyik olyan eszköznek tekintettek, amellyel Isten kinyilvánítja akaratát. Józsefet erősen felzaklatja Mária érthetetlen terhessége: nem akarja „nyilvánosan bevádolni”, hanem úgy dönt, hogy „titokban küldi el” (Mt 1,19). Az első álomban az angyal segít megoldania súlyos dilemmáját: „Ne félj feleségül venni Máriát, mert a benne fogant magzat a Szentlélektől van! Fiút fog szülni, akit Jézusnak nevezz el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől!” (Mt 1,20–21). Ő nyomban válaszol: „Amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogy az Úr angyala megparancsolta neki” (Mt 1,24). Engedelmességével legyőzte drámáját, és megmentette Máriát.

5. nap

Az a lelki élet, amelyet József mutat nekünk, nem olyan út, amely magyaráz, hanem amely elfogad. Csak ebből az elfogadásból, ebből a megbékélésből kiindulva tudunk megsejteni egy nagyobb történetet, egy mélyebb értelmet. Mintha Jób lelkes szavai visszhangzanának, aki felesége unszolására, hogy lázadjon fel minden vele történt rossz dologért, így válaszol: „Ha elfogadjuk Istentől a jót, miért ne fogadhatnánk el a rosszat?” (Jób 2,10).

József nem egy passzívan beletörődő ember. Vezető szerepe bátor és erős. Az elfogadás az az út, amelyen keresztül a Szentlélektől kapott erő ajándéka megnyilvánul életünkben. Csak az Úr adhat erőt ahhoz, hogy elfogadjuk az életet úgy, ahogy van, hogy teret adjunk a lét ellentmondásos, váratlan, kiábrándító oldalának is.

6. nap

Mindig fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy teljes erőnkkel védelmezzük-e Jézust és Máriát, akik titokzatosan a mi felelősségünkre, gondoskodásunkra, oltalmunkra vannak bízva. A Mindenható Fia nagy kiszolgáltatottságot vállalva jön a világra. Rászorul József védelmére, oltalmára, gondozására, nevelésére. Isten bízik ebben a férfiban, csakúgy, mint Mária, aki Józsefben azt a férfit találja meg, aki nemcsak meg akarja menteni életét, hanem aki mindig gondoskodni fog róla és a gyermekről. Ebben az értelemben nem lehetséges, hogy Szent József ne legyen az Egyház őrzője, mert az Egyház Krisztus testének meghosszabbítása a történelemben, ugyanakkor az Egyház anyaságában Mária anyasága rejtőzik. [23.] József, folytatva az Egyház védelmezését, továbbra is védi a gyermeket és anyját, és mi is az Egyház iránti szeretettel továbbra is szeretjük a gyermeket és anyját.

7. nap

Az a személy, aki dolgozik, bármi legyen is a feladata, magával Istennel működik együtt, és bizonyos mértékben a körülöttünk lévő világ teremtőjévé válik. Korunk válsága, mely gazdasági, társadalmi, kulturális és spirituális válság, mindenki számára felhívást jelenthet a munka értékének, fontosságának és szükségességének újrafelfedezésére, hogy elkezdődjön egy új „normalitás”, amelyben senki sincs kirekesztve. Szent József munkája arra emlékeztet bennünket, hogy maga az emberré lett Isten sem vetette meg a munkát. A munka elvesztésének, mely sok testvérünket és nővérünket sújtja, és amely az utóbbi időben csak fokozódott a koronavírus-járvány miatt, figyelmeztetésül kell szolgálnia arra, hogy átgondoljuk prioritásainkat. Kérjük Szent Józsefet, a munkást, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy elkötelezetten kijelenthessük: egyetlen fiatal, egyetlen ember, egyetlen család se legyen munka nélkül!

8. nap

József boldogsága nem az önfeláldozás logikájában, hanem az önajándékozás logikájában rejlik. Sosem látunk ebben a férfiban frusztrációt, hanem csak bizalmat. Huzamos hallgatása nem panaszokat, hanem állandó, konkrét bizalmi gesztusokat feltételez. A világnak apákra van szüksége. A világ elutasítja az uralkodókat, vagyis elutasítja azokat, akik mások birtoklásával akarják saját ürességüket betölteni; elutasítja azokat, akik összekeverik a vezető szerepet a parancsolgatással, a szolgálatot a szolgalelkűséggel, a vitát az elnyomással, a szeretetet a segélyezéssel, az erőt a pusztítással. Minden igazi hivatás önmagunk odaajándékozásából születik, ami az egyszerű áldozatvállalás érett formája. A papi hivatásban és a megszentelt életben is ilyen érettségre van szükség. Ahol egy hivatás, legyen az házas, cölebsz vagy szűzi hivatás, nem éri el az önajándékozás érettségét, hanem megáll a pusztán áldozati logikánál, akkor ahelyett, hogy a szeretet szépségének és örömének a jele lenne, félő, hogy a boldogtalanság, a szomorúság és a csalódottság kifejezésévé válik.

9. nap

A szentek sajátos küldetése nemcsak az, hogy megadjanak csodákat és kegyelmeket, hanem hogy közbenjárjanak értünk Istennél, ahogy Ábrahám tette, Mózes tette, ahogy Jézus, „az egyetlen közvetítő” tette (1Tim 2,5), aki „szószólónk” az Atyaistennél (1Jn 2,1), s aki „örökké él, hogy közbenjárjon [értünk]” (Zsid 7,25; vö. Róm 8,34).  A szentek minden hívőt segítenek „az állapotának megfelelő életszentség és tökéletesség elérésében”. Életük konkrét bizonyíték arra, hogy lehetséges megélni az evangéliumot. Jézus azt mondta: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd és alázatos szívű vagyok” (Mt 11,29), a szentek pedig követendő életpéldák. Szent Pál kifejezetten erre buzdít: „Legyetek követőim!” (1Kor 4,16). Szent József ezt beszédes hallgatásával mondja.

Megannyi szent férfi és nő példáját látva Szent Ágoston azt kérdezte magától: „Te nem tudnád megtenni, amit ezek meg tudtak tenni?” És így eljutott a végleges megtérésig, és azt kiáltotta: „Későn szerettelek meg, ó, mindig régi és mindig új Szépség!” Nincs más hátra, mint hogy kérjük Szent Józseftől a kegyelmek kegyelmét: megtérésünket.

 

Könyörgés a napi elmélkedések végén:

Könyörögjünk! Úristen, Te Szent Józsefet mérhetetlen gondviseléseddel szent Anyád jegyesének választottad. Add, hogy közbenjárónk legyen a mennyben, akit e földön pártfogónkul tisztelünk. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Amen.

Szent József, az Anyaszentegyház védőszentje, könyörögj értünk!

 

A kilenced elmélkedéseit válogatta: Beáta nővér OCD

 

 * * *

Szent József, légy házunk ura, közösségünk/családunknak patrónusa.
Egyetértés, hű szeretet egyesítse szíveinket.
Az ég felé mutass utat, gyámolítsd az ellankadtat.
Küzdelmekben légy segélyünk, erényekben példaképünk.
Átadjuk a ház kulcsait, oltalmazd és védd lakóit.
Zárd ki mindazt, ami káros, ami üdvünkre hátrányos.
Engedd be az Isten-áldást, minden jóban gyarapodást.
Ajánlj minket Jézusodnak, szeplőtelen Szűz Arádnak,
hogy közösségünk/családunk háza Názáretnek legyen mása. Amen.