A Compiègne-i Kármel alapítása, 1641 óta mindig hűségesen őrizte a csendes imádság, a szegénység és a szabályokhoz való hűség szellemét. Így a forradalom kitörésekor, 1789-ben a szerzetesnők közösségében az Isten és a lelkek iránti szeretet még hevesebben kezdett lángolni.

Kiváló emberi, szellemi és lelki tulajdonságaival tűnt ki közülük a perjelnő, Szent Ágostonról nevezett Boldog Teréz anya (Lidoine).

Miután 1792. szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén kiűzték őket kolostorukból, Compiègne lakói befogadták a nővéreket. A forradalom viharával szembekerülve méltónak bizonyultak Avilai Szent Terézhez, amikor perjelnőjükhöz csatlakozva felajánlották magukat Istennek, hogy „helyreálljon az Egyházban és az államban a béke, amit Isten Fia hozott a világba”. Az önfelajánlást, amire a perjelnő imádságai közben kapott indíttatást, halálukig naponta megújították.

A nővéreket 1794. június 21-én letartóztatták és börtönbe vetették, ahol bátran és szeretettel viselték a zaklatásokat és szenvedéseket. Ezután szekéren Párizsba vitték (1794. július 12-13.), a Conciergerie-be zárták és halálra ítélték őket. A forradalmi bíróság tanúk kihallgatása nélkül ítélkezett fölöttük. Bűnük: hűség a szerzetesi élethez és a Szent Szív iránti nagy áhítat. Szentképeket, skapulárékat és egy éneket foglaltak le náluk.

Július 17-én a vérpadhoz vezető utat imádkozva tették meg, a Miserere zsoltárt, a Salve Regina-t és a Te Deum-ot énekelték. A vérpad tövében elénekelték a Veni Creator-t, megújították keresztségi ígéretüket és szerzetesi fogadalmukat. Elsőként Jézusról nevezett Constance novíciát szólította a hóhér. A nővér a perjelnő áldását és engedélyét kérte a halálhoz, majd a vérpad felé indulva énekelni kezdte a Laudate Dominum omnes gentes kezdetű zsoltárt. Ugyanez a jelenet zajlott le a többi nővér esetében is. A perjelnő, mint egy hős anya, utolsóként áldozta életét. Az áldozatokat a Picpus-i temető tömegsírjába dobták. A nővéreket 1906. május 27-én X. Piusz pápa avatta boldoggá.

„Mekkora boldogság meghalni az Istenért!” – írta egyikük. „Mi legyünk a forradalom utolsó áldozatai”. Valóban, áldozathozataluk után a tizedik napon megszűnt a terror, mely két éve öntözte Franciaország földjét a franciák vérével.

(Idézet a boldoggá avatási dekrétumból)

 

A szeretet mindig győz! (Szent Ágostonról nevezett Boldog Teréz)

 

A tizenhat Compiègne-i boldog kármelita vértanú nővér:

Szent Ágostonról nevezett Boldog Teréz (Madeleine Lidoine)

Szent Lajosról nevezett Boldog Marie-Anne-Françoise Brideau

A Megfeszített Jézusról nevezett Boldgo Marie-Anne Piedcourt

A Feltámadásról nevezett Boldog Charlotte (Anne-Marie Thouret)

A Szeplőtelen Fogantatásról nevezett Boldog Eufrázia (Cyprienne Brard)

Jézusról nevezett Boldog Henriette (Marie-Françoise de Croissy)

Mária Szívéről nevezett Boldog Teréz (Marie-Anne Hanisset)

Szent Ignácról nevezett Boldog Teréz (Marie-Gabrielle Trézel)

Jézusról nevezett Boldog Julia-Lujza (Rose Crétien)

A Gondviselésről nevezett Boldog Marie-Henriette (Anne Pelras)

Boldog Constace (Marie-Geneviève Meunier)

A Szentlélekről nevezett Boldog Mária (Angélique Roussel)

Boldog Márta (Marie Dufour)

Xavéri Szent Ferencről nevezett Boldog Elisabeth Vérolot

Boldog Katalin (Marie-Anne Soiron)

Boldog Teréz (Marie-Thérèse Soiron)

 

Liturgikus ünnepük július 17-én van. Az ünnep könyörgése:

Urunk, Te, aki a Szentlélek erejével árasztottad el boldog Terézt és társait, és a Kármelből a vértanúság győzelmére hívtad meg őket, add meg nekünk, hogy ugyanezzel a hűséggel szeressünk Téged, és színről színre láthassunk a boldog örökkévalóságban. Ámen.