A Kármel válasza korunk kihívásaira

Christine nővér OCD, a franciaországi Thérèse-Elisabeth föderáció elnökének előadása nyomán

 A mai globális kihívásokra: szekularizáció, globalizáció, az ember méltósága, szemlélődő tér - válaszolnunk kell.

  Szekularizáció

  Az Egyház erre adott válasza az inkulturáció. A Kármel szentjei hangsúlyozták földi életünk fontosságát. Keresztes Szent János minden emberi valóságban Isten nyomait látta, és miközben szemlélte a valóságot, nyitottá vált Istenre. Isten végtelenül nagyobb, mint ami látható az emberek, dolgok felületében. Figyelünk a földi valóságokra, és ezzel megnyitjuk azokat Isten felé.

            Feladatunk: Isten igéjében gyökerezni és megkülönböztetni, mi a jó a jelen kultúrában és mi a rossz. Amikor egyszerre figyelünk a mostani kultúrára és az evangéliumra, vajon milyen hangot akarunk követni, amely átalakít bennünket? Milyen hangot hallok, és milyen gyümölcsöt hoz bennem? Használjuk a megkülönböztetés eszközét, és ne féljünk nézni a világot! Nézzünk Jézusra, Ő hallja a vámosokat, utcalányokat. Jézus imájában Atyja hangja a legerősebb. Ilyen módon élhetjük az inkulturációt. - Hogyan éljük a belső imát, a lectio divinát, a lelki küzdelmeket? Hogyan használjuk a médiát?

Ítélet nélkül fogadjunk el mindenkit, és irgalom legyen a tekintetünkben!

 Globalizáció

  Kölcsönös összefüggés a gazdaság és a politika között. Lásd nemzetközi cserék: információcsere, emberek cseréje (vendégmunkások). Következménye az elszigetelődés és a szegénység.

  Válaszunk:

 A belső ima, amely baráti párbeszéd Istennel, és amelyben baráti kapcsolatba kerülök az egész világgal. Ez pedig egy másfajta globalizáció, ami segít az embereknek, hogy erkölcsi értékeket teremtsenek.

 A közösségi élet a párbeszéd tere, ahol a különbségek megoldásra találnak. Közösségi életünk kommuniót teremt anélkül, hogy megszüntetné a különbözőséget. 

 A globalizáció következménye, hogy mindenki hasonló. - A közösség létrehoz egy közösségi identitást, amelyben mindenki megtartja személyiségét, és ezért tud mindenki részt venni a közösségi identitás alakításában. Megmaradni, aki vagyok, Krisztusban. Engedni, hogy Krisztus a saját képére formáljon. Ez a mi közösségi identitásunk.

 Éljük a korosztályok közötti kapcsolatokat a közösségen belül: a megbocsátásban, a kiengesztelődésben, a kóruson végzett belső imában.

 A belső ima a kóruson a virtuális hálózat képe, ami egyben valóságos: Isten hálózata. A belső ima: állni az élő Isten előtt.

 Az evangéliumi tanácsokat közösségi dimenzióban éljük.

   Az ember méltósága

  A szabad élet lehetőségét a kultúra adja. Minden ember hivatása, hogy átalakuljon Isten képére. Az ember egyetlen gondolata többet ér, mint az egész világ, ezért egyedül Isten méltó rá - mondja Keresztes Szent János.

             Képzésre van szükségünk, mely helyes önismeretre vezet, ezáltal szabadabbá válunk és intergálni tudjuk létünk minden dimenzióját. A képzés fontos szakasza az önismeret, amely segít, hogy képes legyek a párbeszédre, valamint szövetséget kötni Istennel és a világgal. Ehhez állandó képzésre van szükség az élet különböző korszakai szerint. Magának a közösségnek kell képző közösséggé válnia. Ez az az út, amelyen keresztül tiszteletben lehet tartani a belépők emberi méltóságát, amelyben fölismerem Isten nyomát. Először azonban mindezt magunk között kell gyakorolnunk. A közösségben kell megtanulnunk, hogyan éljünk párbeszédben egymással.

  Szemlélődő tér

  Ez nemcsak egy hely, melyet a klauzúra határol, hanem tér, amelyet alakítanak a benne élő személyek, akik élik a teologális erényeket (hit, remény, szeretet), kiindulva a Krisztussal való személyes szövetségből.

             A szemlélődő tér belső valóságunkból származik, ezért belül kell alakítani. Segít élni a csöndet, a visszavonultságot, a szemlélődést. Ingyenesen éljük az evangéliumot anélkül, hogy konkrét feladataink lennének az apostoli életben.

             Közös utunk:

 -          megtanulni, hogy időt adjunk a növekedésnek mind magunk, mind a közösség számára;

 -          teret engedni Krisztusnak és a Szentléleknek személyes életünkben és a közösség életében;

 -          élni a belső életet női mivoltunkban;

 -          ingyen tereket nyitni egy nagyon elfoglalt életben, mely elfoglaltságot a szemlélődő indentitásunkon belül kell megélnünk; és találékonyan nyitni új tereket benne. Jézus állandóan szemlélte az Atyát, de nem volt hely számára, ahová lehajthatta volna a fejét (vö. Mt 8,20).