Szűz Mária Kánában

El is indult, de pénzt nem vitt magával, mert arra gondolt, hogy ebben is bíznia kell Máriában, aki a legjobb édesanya.

Bement a legelőkelőbb szállodába és mindennap a legfinomabb falatokat rendelte. Eltelt nyolc nap, a számla nagy volt, és átfutott rajta a gondolat, hogy vagy börtönbe kerül, vagy le kell dolgoznia az összeget. Visszament a barlanghoz a számlával, és csodáért könyörgött, választ azonban nem kapott. Amikor a szálloda felé vette útját, egy házaspár állította meg, és kérdezte tőle, tud-e franciául. Éppen nászúton voltak, és el szerettek volna látogatni Párizsba, de nem volt tolmácsuk. Ő igent mondott, de hozzátette, hogy vissza kell mennie a szállodába a bőröndjéért. A férfi kérte a számlát, és azonnal kifizette. A lecke arról szólt, hogy bíznia kell - teljesen.

 Mi a legnagyobb számla, amelyet a Jóistennél ki kell egyenlítenem? - A sok jóságért, amit Tőle kaptam és kapok. A családi kapcsolatokért. Van valaki, akinek sokkal tartozom, és nem tudom, vagy nem akarom visszaadni.

Nézzük a szelíd és alázatos Szeplőtelen Szívet, és kérjük, cserélje ki kő szívünket hús szívre!

 A kánai menyegző (Jn 2,1-11)

 1.      Esküvőt tartottak Kánában, és Jézus anyja ott volt. Mi is esküvőt celebrálunk: Jézus és közötted. Jézus anyja is jelen van. Minden szentmise olyan, mint egy esküvő: Jézus és én egyesülünk. A lakodalom hosszúra nyúlt, az évek gyorsan elrepültek, és természetes a borhiány. Hiányzik a bor: amikor keveset adtunk, vagy amikor nincs öröm a szívünkben, amikor az élet fárasztónak tűnik. Hasonlítunk ekkor ahhoz a fiatal párhoz, akinek lakodalmán elfogyott a bor.

 2.      Miért van hiány a borból, vagy miért lett kevés? Talán azért, mert vizet öntünk a borba, és már nem ízlik. Talán jönnek hozzám az emberek, mert finom borra szomjaznak, de elmennek, mert az én borom nem olyan, amilyennek lennie kellene. Az igazi bor Jézus vére. Erre szomjaznak az emberek. Hiába jöttök hozzám. Talán ugyanolyan vagyok, mint az a fiatal pár, aki nem volt előrelátó. Tudnom kellett volna, hogy mennyi kell nekem és mennyi kell nekik. Talán elfelejtettem a nagy Pincéhez menni, az Oltáriszentséghez, ahol mindig megtalálható a jó bor, de nem mentem, lustaságom vagy valami más kifogás miatt. Talán, mint sok házaspárnak, nekem is fontosabbá váltak a külső részletek, mint a lényeg. Az igazi bor csak Őáltala érhető el a szentmisén. - „Ez az én vérem." - Talán félelemből visszafordultam a préstől, ezért kevesebb a bor. A szőlőszemek préselésével készül a must. A szőlőszemeknek meg kell halniuk, különben nem lesz bor. Azért nincs elegendő bor, mert szerepelni akarok az első helyen, és megsértődöm, ha nem törődnek velem. Vagy azért, mert többet tudnék adni, de mivel a másik nem teszi, én sem teszem. Már adtam magamat, és vajon mit kaptam vissza az emberektől?

 Hála a Jóistennek azonban hallok egy hangot, ami suttog az Ő fülébe: „Nincs boruk" - és az Isten Fia válaszol.

 Ó, Mária! Hányszor mondtad el érdekemben ezeket a szavakat az Ő fülébe, és Ő meghallgatta. De nemcsak értem, hanem azért a sok lélekért is, akik apostoli buzgóságomtól függenek.

Talán miattam vannak olyanok, akik boldogtalanok, mert nincs elég kegyelem a lelkükben, mivel nem imádkoztam rendszeresen értük.

Lehetséges, hogy figyelmetlenül elveszítettem a bort. Vagy a legfinomabb borokat ittam, ami lopás volt, mert a bor nem az enyém, hanem Ő azért adta, hogy tovább adjam, és nem azért, hogy elfogyasszam.

Talán a bor ecetté változott, mert bűnös ember vagyok. Ezért nemcsak nekem, hanem nekik sincs boruk.

 3.      Nem szeretném ezeket a szavakat hallani: „Asszony, a mi gondunk ez? Még nem jött el az én órám."

 Ó, Mária, Édesanyám! Ismered Jézus szívét. Tudod, hogy ez a Szív szelíd és alázatos, erős és érzékeny. Bőségesen adnunk kell a jó bort minden embernek, aki kopogtat az ajtónkon.

Szent Fiad látja, mennyire bízol, Szűz Anya, Őbenne, és neked nem tud nemet mondani. Otthonodban élő szolgáidnak, mint nekünk is a mai napon, megjön a válasz: „Tegyétek, amit mond." Talán olyat fog mondani, ami számunkra nem logikus, vagy ami emberi szempontból nem érthető.

„Töltsétek meg a korsókat vízzel." Így tettek: „Színültig megtöltötték." „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak belőle. Vittek neki."

Mária azt mondta, és most is mondja nekünk: „Tegyétek, amit mond." Tetszik vagy nem, kellemes vagy nem. Tegyétek, amit mond, a szív legmélyebb helyén. - . A parancs világos. Nem könnyű, de világos.

Hasonlít ahhoz, amit a Guadalupe-i Szűz Mária mondott Juan Diegónak: Vágjon rózsákat, és hozza ide, utána pedig vigye az érsek úrhoz - ez lesz a jel. Juan Diego mindennap átment a hegyre, de sohasem talált ott rózsákat. December 12. volt, és decemberben nincsenek rózsák. Mégis odament, és megtalálta pontosan ott, ahol az Asszony mondta. - Csoda történt. Az engedelmességben van a csoda. A bizalomban van a csoda.

 A boldogság visszatért a fiatal házaspárhoz. Kánában „kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne". - A hit a fontos. A hit megérkezett, mert Mária bízott Őbenne, és ők engedelmeskedtek.

 Mária, Édesanyám! Te mindig figyelsz rám, és ismered hibáimat, gyarlóságaimat. Vigasztalsz nemcsak a lelki hiányban, hanem a materiális - mindennapos dolgokban is. Segítesz, hogy bizalmam teljesen benned legyen. Ámen.

 P. Michael Duffy (Legio Christi)