„Az Ő szíve ki van tárva, mint Fiának kezei, aki a keresztről mindent magához vonzott. A kereszt alatt megkapta Fia örökségét, a megváltottak Édesanyjaként mindenkit befogadott a szívébe.”Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta (Edith Stein) elmélkedései Húsvét titkáról Mária alakjára összpontosítva.

Megjelent a Communio (nemzetközi katolikus folyóirat) 2000/1. számában Török Csaba fordításában.

 

Gondolatok a nagyhétről
1938. április 10-21:
Örökfogadalomra előkészítő lelkigyakorlat1

„Térj meg, Jákob, és ragadd meg azt, haladj az úton annak fényessége felé, az ő világossága felé” (Bár 4,2)2

Mária által Jézushoz

 

VIRÁGVASÁRNAP
Protoevangélium (Ter 3,15)

     A Sátán ellenségeskedése az asszony és leszármazottja ellen – Jézus és Mária. Isten az önmagával való legbensőségesebb egységre alkotta meg az embert, ahogyan ez meg is valósult Jézusban és Máriában. Az örökkévalóságtól fogva előre látta őket mint a teremtés tökéletességét. Ellenük fordul Lucifer irigysége, és ebből kifolyólag az emberek ellen, akik az ő képmásukra és az ő életükből való részesedésre lettek teremtve. Sebet kell kapniuk, amikor az emberek a halál és az Istentől való eltávolodás áldozatául esnek. De Isten ítélete nem csak az Emberfia és az ő Anyja részéről való uralmat biztosítja a Sátán fölött, hanem tevékenységük révén megsemmisülését is. Ebben a csatában mi is részt veszünk. A Sátán a sarkunkat próbálja megmarni, vagyis igyekszik képtelenné tenni bennünket arra, hogy Jézus és Mária nyomában járjunk. De mi a győzelemre kaptunk meghívást, engedve, hogy Mária vezessen bennünket. A kígyó gőgre ösztönöz: az engedetlenségre, a tiltott élvezet utáni vágyakozásra, birtoklásra és a korlátlan rendelkezés jogára. Mária megmutatja nekünk az alázatos engedelmesség, a ragyogó tisztaság, a teljes lemondás útját.
A szent fogadalmak szabaddá tesznek bennünket Isten számára.

 

ÁPRILIS 11.
Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni. (Iz 7,14)

     Júda házának, aki a szükséges pillanatban nem hitt Isten segítségében, hirdetik meg a lehető legnagyobb csodát, amelyet Isten akar végbevinni, hogy üdvözítse az Ő népét. A szüzesség az Istenhez való közelségre készít elő. Nem vetetted el minden hűtlensége ellenére sem népedet, Istenem. Te Magadhoz hívsz azok közül, akik tisztaságban követik a Szüzet, és akiknek néped üdvösségéért a lehető legbensőségesebben hozzád kell kötődniük. Szűz és Anya, tanítsd meg nekem a tökéletes tisztaságot.

Az angyali üdvözlet (Lk 1,34)

     Az első szó, amelyet hátrahagytak nekünk Rólad, Édesanyám, szüzességed megváltása. Ki, ha nem maga Isten képes olyan döntésre bírni téged, hogy lelkedet és testedet egyedül az Ő számára őrizd meg? Innen ered a hit ereje, amely vonakodás nélkül elfogadja a csodát, és az engedelmesség bátorsága, amely kész a Hallatlanra, semmi mást nem követelve, mint hogy Isten cselekedete teljes létével együtt magába foglalja.

Mária, Isten hajléka (Zsolt 86)

     Isten magas hegyekre építette Siont, és Júda minden házánál jobban szereti. A föld minden népének polgárjoga van itt, és ez a nagy öröm városa.

     Az egész teremtés Isten hajléka, de az Ő öröme az, hogy az emberek fiai között legyen, hogy képesek legyenek a szeretet befogadására és adására. Mária teljes önfelajánlása által úgy képes befogadni Isten szeretetét, mint egyetlen más teremtmény sem, felemeltetve kegyelemmel teljességétől és minden teremtett valóságot meghaladó tökéletessége által.

Az Ő szíve ki van tárva, mint Fiának kezei, aki a keresztről mindent magához vonzott. A kereszt alatt megkapta Fia örökségét, a megváltottak Édesanyjaként mindenkit befogadott a szívébe.

Benne megtaláljuk az isteni életet és szomjunk a Paradicsom örömével csillapul. – Isten neked adta az Ő Fiát és a Vele való legbensőségesebb egységre teremtett Téged. Amikor tekintete bensőséges tetszéssel nyugszik szeretett Fián, ugyanazzal a pillantással átölel Téged is, aki a képmása vagy3, Tőle elválaszthatatlan. A Logosz a lehető legszorosabb egységre lépett Veled, és Bensődbe kiárasztotta lelki teljességét. Így Te Szentlélekkel teljes vagy, s Általa alkalmassá lettél az Istenanyaságra. Téged látni annyit jelent, mint látni a három isteni személyt (Szt. Brigitta). Benned megpihenni annyit jelent, mint a Szentháromság méhében nyugodni. Dignare me laudare te, Virgo sacrata – Méltass engem magadhoz, Szent Szűz.

 

ÁPRILIS 12.
Eucharisztia és kereszt (P. Sudbrack)

     Istennek a lélek iránt és a léleknek Isten iránt érzett szeretete oly súlyos teher, hogy a lélek erőtlenné lesz alatta. Virágokat és almát követel, hogy újra megerősödjön, vagyis az Eucharisztiát és a keresztet. Az Eucharisztia bizonyíték számunkra, hogy nem vagyunk egyedül a száműzetésben. Jézus eljön hozzánk minden nap, és mindannak a részesévé tesz bennünket, ami az Övé. És az Ő kereszten való elhagyatottsága a mi erőnk. De hiányzik belőlünk a hűség. A kereszt alatt Mária a mi anyánkká lett. Ő szereti a lelkeket, amelyek követik az Urat egészen a kereszt lábáig. Tőle (ti. Jézustól – a ford. megj.) kell megtanulnunk a hűséget és a szándék tisztaságát, amely többé semmit sem keres magának, hanem szent engedelmességben fenntartás nélkül átadja magát az Atya kezeibe.

Az örök dicsőség képmása (44 Zsolt)

     amire meghívást kaptunk: a királynő által és oldalán az örök királyhoz kötődni, aki meghívott bennünket, hogy kövessük őt.

Vizitáció (Lk 1,39-56)

     Isten felhasználja a Szűz szolgálatát, aki önmagát mint szolgálóleány adta át Neki. Ő Erzsébethez vezeti, hogy általa vigye végbe az első hitbeli csodáját. Az Üdvözítő sürgeti őt az úton. János az, aki elsőként érzi meg az Úr jelenlétét, aki által Erzsébet eltelik a Szentlélekkel, aki felfedi előtte a Szűz misztériumát.

A Magnificatban az fejeződik ki, hogy Mária tudatában van: Isten felmagasztalta őt, mint minden kegyelem közvetítőjét.

 

ÁPRILIS 13.
Isten városa (45 Zsolt)

     A Szűz lelkét nem dúlhatja fel a bánat és a szenvedés semmilyen vihara. A kegyelem árja erőt ad neki, és a szenvedés közepette örömmel árasztja el. Isten lakik benne, és elhallgattat minden csatát. Benne béke van, és ő a mi békénk.
(Április 12/13. Az igazság Lelke)

 

NAGYCSÜTÖRTÖK
Mária az Utolsó Vacsorán

     A Szentírás nem mondja, de bizonnyal nem lehet kételkedni benne, hogy Isten anyja is jelen volt. Mint mindig, most is biztosan vele ment fel Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére, és a húsvéti Vacsorát Jézus egész kíséretével együtt ünnepelte. Ő, aki megőrizte szívében Jézus minden szavát – ahogyan be fogja fogadni búcsúbeszédét is: „Lángolva kért engem, hogy veletek ünnepeljem ezt a Húsvétot”. Ezzel nem a kánai menyegzőre gondolt. Most érkezett el az Ő órája. Most tudta adni azt, amire addig csak jelképek által mutatott rá. A lábmosás: úgy volt közöttük, mint aki szolgál. Így élt igazán tovább. Mária megértette a lábmosás titkos jelentését: teljesen tisztának kell lennie annak, aki a szent lakomához járul. De egyedül az Ő kegyelme tudja megadni ezt a tisztaságot. A te szent Áldozásod, édesanyám! Nem olyan volt, mint az a megragadható egység, amikor Te tápláltad Őt a Te testeddel és a Te véreddel? De most Ő az, aki táplál téged. Nem látod magad előtt ebben az órában az egész misztikus testet, amelynek e szent lakoma által kell növekednie? Már most nem úgy fogadod be mint egy édesanya, ahogyan Ő azt majd másnap, a kereszt alatt rád bízza? Nem látod Te is mindazokat a neki okozott sértéseket, amelyek az Úron ezek alatt a színek alatt megestek, és ezért neked ajánlja fel helyrehozatalra? Ó Anyánk, taníts bennünket úgy fogadni az Úr testét, ahogyan te fogadtad.

 

NAGYPÉNTEK
Juxta crucem tecum stare Veled állni a kereszt alatt

Ma Veled voltam a kereszt alatt
És olyan tisztán éreztem, mint még soha,
Hogy a kereszt alatt Te a mi anyánk lettél.

Ahogy egy földi édesanya hűsége
Már arról gondoskodik, hogy fia utolsó akaratát teljesítse.
De te az Úr szolgálóleánya voltál,
Az emberré lett Isten léte és élete
Fenntartások nélkül a Te létedre és a Te életedre lett bízva.

Ezért Te befogadtad Övéit a szívedbe,
És keserű szenvedésed vérével
Minden lélek számára egy új életet szereztél.
Mindannyiunkat ismersz: sebeinket, gyengeségeinket,
az égi ragyogást is ismered, amelyet a Te Fiad szeretete
Szeretne kiárasztani ránk az örök fényben.
Ezért vezeted gonddal lépteinket,
Semmilyen ár nem túl magas neked, hogy elvezess bennünket a célba.
De azoknak, akiket te választottál, hogy kövessenek téged,
Hogy egy napon majd Körülötted legyenek az égi trón mellett,
Azoknak most itt kell állniuk Veled a kereszt alatt
És a keserű szenvedés vérével kell
Megszerezniük az értékes lelkek égi ragyogását,
Amelyet az Isten Fia örökségül hagyott rájuk.

 

NAGYSZOMBAT
Praestolari in silentio salutare Dei Csöndben várni Isten szabadítására

     A te Nagyszombatod: hogyan képzelhetnénk el, ha nem teljes csöndben? Miután a sírt bezárták, Szent János biztosan elvezetett téged a házba, ahol Jeruzsálemben vendégeskedett. Ennek csendben kellett történnie. A szenvedésed iránti tiszteletnek mindenkit hallgatásra kellett késztetnie. Megérttetted, hogy egyedül akarsz lenni. Biztosan képtelen voltál a templomba menni, ahogyan azt szokás szerint szombatonként és ünnepeken tetted, odamenni az emberek közé, akik keresztre feszítették Őt, és akik most ujjal mutogattak volna rád. A magány adhatott egyedül enyhülést. Ezegy alkalommal a könnyeknek is meg kellett követelniük a jogukat. Ha az Úr sírt Lázár halála miatt, nem kellett akkor neked is sírnod azok után, ami történt? Az Ő egész élete, amely a Te életed is volt, még egyszer lejátszódott lelki szemeid előtt; minden utalás a szenvedésre, a próféták sorai. Tehát a feltámadás meghirdetése is. Azt, amit az Üdvözítő megmagyarázott a tanítványoknak az emmauszi úton, Te azt saját magadtól mondtad ki: Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe? Így a te fájdalmad a „Consummatum est – Beteljesedett” által megváltozik a kegyelemben, és Húsvét reggelének csöndes, hívő várásává lesz: harmadnapon fel fog támadni.
Képtelen vagyok azt gondolni, hogy Te magad ne lettél volna jelen. A hírhozó angyal talán nem hívott Téged csöndesen még napkelte előtt a házból, ahol vendég voltál, és nem vezetett égészen a sírig? Az angyal ajkán az Alleluja nem úgy zengett, mint a Glória Betlehemben? És ő nem lépett ki az első rózsás reggelen fényt és ragyogást öltve a kertbe, amely úgy virágzott, mint egy édenkert? Senki sem számolt be nekünk erről a viszontlátásról. Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta azt, amit az Úr Anyjának készített, aki minden emberi elképzelést felülmúlóan szerette Őt.
Ha a feltámadás és a mennybemenetel közötti idő mindenekelőtt a születő Egyház előkészítésének lett szentelve, akkor azt kell gondolnunk, hogy az Úr mindenki más előtt vezette be Anyját a Misztikus Test minden misztériumába. Máriának a kereszt mellett a fájdalomtól majd a feltámadás örömétől meg kellett volna halnia, ha egy különleges kegyelmi adomány nem tartotta volna életben az Egyházért. Neki az apostolokkal ellentétben egyáltalán nem lett volna szüksége a Szentlélek leszállására ahhoz, hogy megértse az Ország misztériumait. A Mennybemenetel utáni években segít majd az Egyház, a szentségek, a papság misztériumának a megértésében és az egyházi élet kialakításában.

 

HÚSVÉTVASÁRNAP
Resurrexi et adhuc sum tecum Feltámadtam és újból veled vagyok

     A Feltámadott mindig melletted van! Hiszek abban, hogy ő sohasem hagyott el Téged. A feltámadt test nem kötődött többé a földi testek állapotához. Nem csak egy, hanem több helyen is jelen lehetett (ahogyan az a szentségi jelenlétben is megvalósul).
És ha Ő megjelent a tanítványoknak, egyszer így, máskor úgy, mindig átmenetileg, akkor Melletted tudott maradni megszakítás nélkül. A földi életben Te Vele hordoztad a keresztet, az elhatárolódás, az elhagyatottság keresztjét is.

Most osztozol a Feltámadott fájdalom nélküli boldogságában, megkapod édesanyai örömödért a hálát a szeretet szüntelen ajándékában és az Istennel teli életben. Kiterjesztette föléd kezét, bensőségesen befogadta életedet az Övébe. Kiterjesztette a kezét fölém is, ahogyan Te is, hogy így hordozzam Veletek a keresztet, és a kereszt által eljussak a feltámadás boldog életébe.

A mi házunk a Tiéd, béke királynője. Ha én itt örökre neked és fiadnak szentelem magamat, akkor egyszersmind családodnak is szentelem magamat. Hordoznom kell a kereszteteket, és ezáltal elkötelezni magamat, hogy minden lélekbe eljöjjön az igazi húsvéti béke.
Ó szeretett édesanyám, az Úr Rád bízta Országának misztériumait és kezedbe adta misztikus testét. Pillantásod felülmúl minden időt, ismersz minden tagot, tudod a feladatukat és próbálod idevezetni őket. Rendünket a sajátodként fogadtad el. Te vezeted a sorsát. Te hívtad létre a mi házunkat. Közülünk mindenki Általad kapta a meghívást és a Te szolgálatodra van kötelezve. Megköszönöm Neked, hogy meghívtál, még azelőtt, hogy tudtam volna: a hívás Tőled jön. Nem tudom, mit szándékozol tenni velem. De nagy, meg nem szolgált kegyelemnek tartom, hogy eszközödül választottál. Az a vágyam, hogy egészen a kezeidre bízzam magamat, mint egy tanulékony szerszám. Bízom Benned, abban, hogy hasznossá teszed az eltompult szerszámot, ó legbölcsebb, jó szándékú, hatalmas Szűz. Ecce adsum – suscipe me! – íme, itt vagyok – ismerj magadénak!
Most még Veled tudom ünnepelni a Húsvétot, teljes csendben és elrejtettségben. Amikor az asszonyok megérkeztek, Te biztosan az Úrral voltál, nem messze a sírtól. Ő megmutatta magát Magdolnának, miközben a többiek már visszafelé tartottak a városba. Péter és János az asszonyok híradására érkeztek. Miután meggyőződtek róla, hogy a sír üres, Péter meg akarja mondani a többi tanítványnak, és az úton találkozik az Úrral4. János bizonyára különvált tőle, hogy Téged keressen, és megvigye Neked a hírt. Talán visszatértél a házába. És most biztosan vele mentél a tanítványok keresésére, és jelen voltál, amikor Ő megjelent nekik a zárt ajtón keresztül. Minden bizonnyal ez egy olyan esemény volt, amely érdekelte a fiatal Egyházat. És ezáltal Te még most is és mindig jelen vagy, mert te vagy az Egyház szíve.

 

HÚSVÉTHÉTFŐ
Emmausz

     A húsvéti idő jelenéseiben miért olyan alakban mutatja meg magát az Úr, amelyben a tanítványok nem ismerik fel őt rögvest? Képmása, ahogyan ők azt életükben megismerték, biztosan megmásíthatatlanul beléjük vésődött. Szent Gergely megvédi a hazugság gyanúja ellenében az Örök Igazságot. Ő jártas művészként határozza meg az Üdvözítőt, aki olyan alakban jelenik meg, amely a leginkább megfelel a tanítványok lelki hozzáállásának. Mivel Róla beszélnek, közel van hozzájuk; mivel kételkednek benne, nem látják az Ő igazi alakját. De ez a megtévesztő és a szokásos külső megjelenéshez képest megváltozott alak nem éppen a feltámadott, új természetnek a kinyilatkoztatása? A feltámadott a testet a földi körülményektől eltérő, teljes szabadsággal birtokolja. Ő sokkal inkább „alakító”5. Megmutatkozik – ahogy a zárt kapukon keresztül való megjelenés esetében is -, hogy az Üdvözítő nem úgy tért vissza, amilyen korábban volt, hanem átalakult testben. (Ugyanis nem lehet semmilyen kétségünk sem afelől, hogy valóban meghalt.)
A kenyér megtörésében ismerik fel az Urat. A szentségi jelenlét megengedi, hogy bensőleg felismerjük Őt, és megnyitja szemeinket. De aztán eltűnik. Minden húsvéti megjelenés csak egyetlen Húsvét, egyetlen átmenetel. A Szentáldozásban való egyesülés is csupán egyetlen átmenetel. Bár tudnánk méltón értékelni ezeket a pillanatokat és szívünk meg tudná őrizni a lángolást! Hatásának ugyanis tartósnak kell lennie. Az Ő vére valóban ital, és az Ő teste valóban étel. Általa Egy Testté leszünk Vele, és a mi halandó életünkbe belehelyeződik a dicsőséges, halhatatlan test magja. Most teljességgel az Ő Teste tagjainak és olyanoknak kell lennünk, akiket egyedül az Ő Lelke mozgat. Amíg nem nyitjuk meg a lelkünket az Ő Lelke előtt, halott tagok vagyunk, és elcsúfítjuk a misztikus testet.
A papok által ajándékozza nekünk Isten újra és újra misztériumait. Szolgálatuk által formálódik a misztikus test. Mária számára akkora fájdalomnak kell lennie, amikor méltatlan papok kezében látja az Urat, mint amilyet akkor állt ki, amikor rabszolgahajcsárok keze között látta Őt. Nem ok nélkül sugalmazta Mária a mi szent Anyánknak6, hogy erősen hangsúlyozza ki Rendjében a papokért vállalt imádság és áldozat égető szükségességét.
Édesanyám, a mai nap olyan volt, mint a búcsúzás napja. A következő két napban már a külső készületek fognak lekötni, és nem tudok majd továbbra is teljesen ilyen csöndben maradni Melletted és Veled az Úr mellett. Ezért kértelek arra még egy alkalommal teljes szívemből, hogy készíts elő a menyegző órájára; mindenekfölött lángoló bűnbánatra, hogy elemésszem mindazt, ami még az Úrral való egyesülésem útjában áll. Tedd, hogy olyan legyek, mint Te, és hogyha nem lennék olyan, ne legyen más életem, mint Jézus élete, feledkezzem meg magamról és már csak Őt ismerjem.
Tudom, hogy mindaz, amit mondtam és amit írtam az igazságról, igen komolyan kötelez engem. Tedd, hogy emlékezzem mindig erre, ha az igazi léttől eltérnék valami látszólagosba.

 

HÚSVÉTKEDD
Veritas et misericordia obviaverunt sibi. – Az irgalom és az igazság egymásra lelnek.

     Két dolog találkozott a megváltás művében: igazság és irgalom. Istenben eggyé váltak. A bűn borzalma és a sötétség hatalma Jézus szenvedésében és halálában vált nyilvánvalóvá. Az irgalom miatt nem jutunk pusztulásra, hanem meggyógyultunk sebei által, elhagyatottsága Istenhez vezetett bennünket, halálának köszönhetően megnyerjük az életet. Ezért az igazság irgalmas, és az irgalom igazságos. A Te szívedben is, Legszentebb Szűz, az igazság és az irgalom egy. Nem csuktad be szemeidet a szenvedés félelmetes látványa előtt, még ennek ellenére is irgalmas voltál velünk, és az Úrral mondottad: Atyám, bocsáss meg nekik.

Ha igazak vagyunk, ha nem csukjuk be szemeinket bűneink előtt, hanem elismerjük és nyíltan megvalljuk azokat, ha valóban hiszünk az irgalmasságban, akkor az találkozik velünk, és megszabadít bennünket. És hogyha igazak vagyunk, akkor irgalmasak is vagyunk a többiek felé; ha látjuk hiányaikat és felfedjük ezeket, hogy ezáltal segítsünk és megszabadítsuk őket tőlük. De akkor vagyunk valóban igazak, ha az irgalomban vagyunk igazak: ha csakis a tiszta szeretet vezérel bennünket, ha tekintettel vagyunk arra, hogy a másik milyen terhet hordozhat, ha tudatában vagyunk saját magunk vakságának, és ezért segítségül hívjuk az isteni irgalmasságot, és nem a saját fényünkre bízzuk, hanem az isteni fény vezetése alá helyezzük magunkat.

Igazság és irgalom egyetlen dolog a Legszentebb Szentségben. Az igazság az, hogy szükségünk van a fizikális közelségre és az érzékelhető jelenlétre; az azonban felfoghatatlan irgalom, hogy Te leereszkedtél ezekbe a színekbe, miközénk. Az igazság az, hogy keresztáldozatod csak a múlt egy kifakult eseménye lenne, ha nem válna oltárainkon folytonosan, naponta jelenlétté. A Te egész életed, amelyet értünk éltél, „elmúlt” volna, ha a Te irgalmad nem tenné azt folyton jelenlétté a liturgikus évben. Valóban szent és megszentelő szolgálat a divinum officium, amely kinyilvánítja és hatékonyan jelenlévővé teszi az üdvtörténet irgalmas igazságát – egy olyan szolgálat, amely nagyon közel áll a papi szolgálathoz. Felfoghatatlan igazság és irgalom, hogy a Mindenható Isten méltóztatik magához emelni egy szegény teremtményt a jegyesi egységbe. Te mondod, és én hiszem, hogy ez az egység a legnagyobb dolog, amely egy teremtménnyel megtörténhet a földön, s amelyet csak a dicsőség tud felülmúlni. Ha nagyon komolyan vesszük a szent fogadalmakat, ha azoknak köszönhetően szabaddá tesszük magunkat számodra, és valóban hiszünk kegyelmed és irgalmad átalakító képességében, akkor ezt az örök szövetséget még a misztikus egyesülés sem múlja felül. Hogyan kell méltón felkészülnünk? Nem vagyok rá képes. De bízom kegyelmedben és Édesanyád hathatós segítségében.

 

* * *

1 Az első alkalommal itt közölt szöveget, amelynek a kézirata a kölni Kármel archívumában található, Edith Stein szerkesztette az 1938-as év Nagyhete alatt, az azon év áprilisában letett ünnepélyes örökfogadalmára való készületében. A szöveg egy füzetben található, amelyben a szerzőnő már előzetesen lejegyezte a „Véges Lét és végtelen Lét” című doktori munkájának részletes vázlatát.

2 A szentírási idézetek alapjául a Szent Jeromos Társulat 1997-ben kiadott bibliája szolgál (a ford. megj.).

3 az eredeti szövegben „van” szerepel

4 Az emmauszi tanítványok elbeszélése szerint, Lukács evangéliumában, ennek csak később kellett megtörténnie, miután mind a kettő apostol már beszámolt a többieknek az üres sírról (megjegyzés az eredeti szövegben).

5 „plasmator” – a formálhatónak alakot adó (a ford. megj.)

6 utalás Avilai Szt. Terézre