Edith Stein 1891. október 12-én született Breslau-ban, egy hét gyermekes család legfiatalabb gyermekeként. Édesapja két éves korában meghalt, édesanyja szigorú zsidó vallásos nőként gyermekeitől is megkövetelte a vallás gyakorlását. Bár Edith Stein édesanyjával együtt látogatta a zsinagógát, később visszatekintve életére, a tizenhárom éves korától huszonegy éves koráig terjedő időszakban ateistának vallotta magát. Az iskolában kezdettől kitűnt tudásszomjával, gyors felfogásával, világos fogalmazásával.

 Az egyetemet Breslau-ban kezdi meg, német-történelem-filozófia szakon. Amikor egyik tanárától kölcsönkapja Edmund Husserl Logische Untersuchungen című munkáját, elhatározza, hogy Göttingenbe megy és a neves mesternél folytatja tanulmányait. 1913-tól Husserl tanítványaként a fenomenológiai objektív ismeretben keresi az igazság lényegét. A dolgok helyes megértése csak a minden átérzéstől mentes fenomenológiai intencionalitásban lehetséges. Ez a módszer az, amelynek elsajátításával Stein a legfőbb igazság birtoklását reméli. Visszaemlékezve úgy gondolja: „Filozófiai tanulmányaim állandó körforgást jelentettek a szakadék körül.”

Az első világháború kitörésekor Stein abbahagyja a tanulást, vöröskresztes ápolónőnek jelentkezik. E korszak eleven tapasztalata az emberi szenvedés, a készületlen, váratlan emberi halál. A fronton esik el egyik fiatal tanára, Adolf Reinach is, és megrendülve látja felesége kemény, hitből fakadó helytállását.

1916-ban Husserl elfoglalja a freiburgi egyetem filozófiai tanszékét és Edithet magával viszi tanársegédnek, ahol hamarosan kitüntetéssel doktorál. Doktori disszertációjának címe: Zum Problem der Einfühlung. Ekkor úgy látja, elindult azon az úton amire vágyott, de az igazság megismerésének valódi eszköze még nincs a kezében. Pihenésképpen sokat sétál egykori egyetemtársnője Hedwig Conrad-Martiusék bergzaberni gyümölcsöskertjében, s egy ilyen alkalom utáni este nyújtotta számára a lehetőséget az Avilai Szent Teréz életrajzával való megismerkedésre. Az éjszakai olvasás után, letéve a könyvet kimondja azt a szót, amelyre aztán egész későbbi életét alapozza, és amely egy időre gyökeresen elfordítja a husserli filozófiától: „Ez az igazság!” 1922. január 1-jén megkeresztelkedett és felvette a Teréz nevet. A keresztséggel együtt megfogalmazódott benne a karmelita hivatás is.

Úgy látta, ahhoz, hogy teljesen Isten akaratának élhessen, el kell hagynia Freiburgot, tudományos munkáját, baráti körét. Lelki tanácsadója Schwindt prelátus a speyeri dominikánusnővérek tanítóképző intézetébe ajánlotta be tanárnak. Az itt töltött tíz évben mélyült el benne a keresztény gondolkodás és élet. Itt ismerkedik meg behatóbban Aquinói Szent Tamás filozófiájával, akinek De Veritate című munkája különösen megragadja. Mint nevelő kidolgozza a keresztény nő hivatását a családban és a társadalomban. (Die Frau) Feljegyzéseinek gyűjteményét a II. Vatikáni Zsinat is felhasználta a nő jogairól szóló tanainak megfogalmazásában. 1932-ben a münsterni Pedagógiai Intézet főiskolai tanárává választják.

Az 1933-ban életbe lépett zsidótörvény miatt ott kell hagynia a főiskolát. Családtagjai Dél-Amerikába vándorolnak, őt is hívják magukkal, de úgy érzi, most megvalósulhat a vágya, karmelita lehet. 1933. október 14-én belép a Köln-Lindenthal-i karmelita kolostorba. Itt születnek legnagyobb filozófiai és misztikus munkái. Endliches und ewiges Sein című munkája Aquinói Szent Tamás lételméletének a husserli fenomenológia objektivitásában értelmezett formája. A kész művet a zsidótörvény miatt csak 1950-ben adta ki a Herder kiadó. E műve után kisebb munkákat írt: Theologische Antropologie, Wege der Gotteserkenntnis. Studie zur Dionysius Areopagita und Übersetzung seiner Werke, Kreuzeswissenschaft. Studie über Johannes vom Kreuz.

Közben a külső események miatt félő volt, hogy veszélyezteti a Köln-Lindenthal-i kolostort, ezért rendje a hollandiai Echt Kármelébe helyezi át. Lehetősége nyílt rá, hogy Róza nővérével, ki szintén karmelita volt, az Észak-Fríz szigetek egyik kolostorába szökjön. Kegyelmi hivatást érzett az életáldozatra, és nem vállalta a szökést.

1942. augusztus 4-e és 7-e között összeszedték az összes nem árja kolostorlakót, köztük Edithet és nővérét is, és 1200 társukkal együtt a westerborki lágerbe zárták őket. 1942. augusztus 7-én a táborból mintegy ezer zsidót átszállítottak Auschwitzbe, köztük a két Stein testvért is. Ebből a csoportból nem tért vissza senki sem.

 

Kormos József: Edith Stein. Intellektualizmus és misztika >>