“Megkértek, írjak valamit az imádságért folytatott küzdelmeimről, különösen arról, mi vonja el ima közben a figyelmemet. Hogyan birkózom meg a (lelki) szárazsággal és más kísértésekkel, amelyekkel imádkozás közben szembesülök, és miként győzöm le ezeket. A felkérés ellenére nem hiszem, hogy olvasóim azt akarnák, untassam halálra őket annak elsorolásával, mi minden jár a fejemben, miközben imádkozom! A szórakozottság örökös társam az imában. De megtanultam: az ima nem a fejben történik, nem az agy-skatulyában, hanem a szív ama rejtekében, amely imádkozni akar, és ki akar tartani benne, függetlenül attól, milyennek érzem vagy képzelem az imámat.”¹ Tovább »

“Az imában megtapasztalt „tehetetlenséged” elmélyíti benned gyöngeséged és szegénységed tudatát; ez a szegénység valójában a gazdagságod (Mt 5,3). Egyre jobban megérted majd, hogy a belső imában megélt kudarcaid az életszentség útján való haladás fontos lépései. Az életszentség útja a kifosztottságon és az önkiüresítésen (kenószisz) át vezet.”² Bővebben »

 

1: Ruth Burrows OCD: Az imaélet lényegéről (Sarutlan Kármelita Nővérek, 2017. (3. kiadás), 97.)
2: Wilfrid Stinissen OCD: Istenbe rejtve – A kármelita élet kézikönyve (Sarutlan Kármelita Nővérek, 2017. (2. kiadás), 63.)