Lelkigyakorlatok

2021/I. félév

 


HÚSVÉTI SZENT HÁROMNAP A KÁRMELBEN

2021. március 31., Nagyszerda esti virrasztástól április 4., Húsvét vasárnapjáig szeretettel hívjuk a közös imádságokra, szertartásokra és egyéni elcsendesedésre. 

Liturgikus napirend »

Szállásfoglalás »

Szentmise Húsvét vasárnap: 11.00 órakor

 


CSOPORTOS LELKIGYAKORLATOK


A TE ARCODAT KERESEM, URAM — Lelkigyakorlat az Egyház arcának szemléléséről

Időpont: 2021. április 22–24. (csütörtöktől szombatig)

Vezeti: Tornyai Gábor, székesfehérvári plébános

Amikor látom a másik arcát, akkor sok mindent megsejthetek belőle.
Az igazi kapcsolat abból fakad, hogy bízom a másik őszinteségében, hogy ő az, amit láthatok.
Amikor az Egyház arcáról gondolkodunk, akkor igazából Krisztus arcáról beszélünk.
Amikor az Egyház arcáról gondolkodunk, akkor igazából a saját arcunkról beszélünk.
Mi vagyunk az Egyház arca az imádságban, a szeretetközösségben, tanúságtételben és a szeretetszolgálatban.
Mi vagyunk Krisztus arca, én vagyok Krisztus arca…

Ezen a lelkigyakorlaton a saját arcunk szemlélésével szeretném felfedezni/felfedeztetni az Egyház arcának szépségét, ami igazából Krisztus arcának szépsége.

„Ez az én imám: azt kérem Jézustól, hogy vonzzon oda szeretetének lángjai közé, hogy olyan szorosan egy legyek Vele, hogy Ő éljen és cselekedjen bennem.” (A szent Arcról és a gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz)

Részletek és jelentkezés»

 


Ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya!” (Zsolt 24) — AZ ISTENNEL EGYESÜLÉS 6 KAPUJA

Időpont: 2021. április 29–május 1. (csütörtöktől szombatig)

Vezeti: Csóka János OSPPE atya

Mindannyian az Istennel való egyesülésre vagyunk meghívva.  Az Istennel egyesülés 6 kapuja:

  • az ima
  • az Eucharisztia
  • Isten Igéje
  • Isten akaratának megtétele
  • a belső szabadság
  • az embertárs, a felebarát

Részletek és jelentkezés »

 


AVILAI SZENT TERÉZZEL A BENSŐNKBE VEZETŐ ÚTON

Időpont: 2021. május 7–9. (péntektől vasárnapig) BETELT!

Vezeti: Mirjam OCD nővér és Beáta OCD nővér

“Gondoljuk el lelkünket úgy, mint egyetlen gyémántból vagy igen tiszta kristályból készült várkastélyt, melyben sok szoba van…” – Szent Teréz így mutatja be fő művének, a Belső várkastélynak vezérfonalát. Tapasztalata szerint a lelki út egy befelé, a lélek mélyébe vezető út, melynek gazdagsága alig ismert. Istent önmagunkban hordozzuk, de gyakran nem fedezzük fel saját bensőnkben ezt a kincset. Szent Teréz olyan szimbólumot választ a lelki út bemutatásához, mely pontosan ezt a befelé történő mozgást szemlélteti: egy várkastélyt hét, koncentrikusan középre rendezett lakással. A lelkigyakorlaton Szent Teréz “út-mutatását” követjük.

Részletek és jelentkezés »

 


“Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” — LELKIGYAKORLAT AZ EUCHARISZTIA MISZTÉRIUMÁRÓL

Időpont: 2021. május 13–15. (csütörtöktől szombatig)

Vezeti: Dr. Kajtár Edvárd, pécs-székesegyházi plébános

Hívő emberként életünket napi szinten meghatározza az Úrral való eukarisztikus találkozás. Jelen vagyunk a szentmisén, tudjuk is, mire jöttünk, mégis a szentmise valósága olyan gazdag, hogy érdemes annak mélyébe figyelmes szemlélődéssel, tudással felvértezett alázattal alászállni, és az eddig ismerni vélt valóságokat újra átimádkozni, mélyebben érteni. A lelkigyakorlat során a szentmise egyes részeit fogjuk átelmélkedni, és tesszük ezt azzal a céllal, hogy a szentmisén való részvételünk egyre „tudatosabb, tevékenyebb, teljesebb és gyümölcsözőbb” legyen.

Részletek és jelentkezés »

 


A lelkigyakorlatok a mindennapok forgatagától való tudatos eltávolodás, visszavonulás napjai, hogy az élet hullámhegyei és völgyei közepette a lényeges után kutassunk, a „forráshoz”, a „középponthoz” visszatérjünk, keresztény hitünknek új irányultságot adjunk.
A magyarszéki Kármelben a kármelita lelkigyakorlat formájára épülő lelkigyakorlatokat nyújtunk, melynek kialakulása a XVII. századra nyúlik vissza. A lelkigyakorlat vezetője a szigorúan betartandó csend légkörében előadásokat tart, egyéni elmélkedéshez, imához támpontokat, ún. impulzusokat ad. A külső csend azért fontos, mert segíti a belső csendet, mely fontos feltétele, hogy oda tudjunk hallgatni arra, amit az „igazság Lelke” (Jn 16,13) az egyes ember jelenlegi élethelyzetében – talán már régóta – sugallani akar. Az „odahallgatás” a legfontosabb „tevékenység” ezekben a napokban, amikor életünknek új irányultságot szeretnénk adni.

A kármelita lelkigyakorlat egyik jellegzetessége, hogy itt a résztvevőket nem kísérjük lelkibeszélgetésekkel. (Kivéve komoly igény esetén, megbeszélés szerint.) Tudatosan törekedni kell arra, hogy Isten legyen a tulajdonképpeni beszélgetőtársunk. Azt gyakoroljuk be ezáltal, hogy a felnőtt és érett hitélet csak akkor lehetséges, ha az ember megtanul gondjaival, kérdéseivel, problémáival egyedül maradni, és mindazt, ami a jelenben foglalkoztatja, imája „témájává” teszi. Istennél kibeszéli magát, s az Ő hangjára odafigyel. A lelkigyakorlat mindenekelőtt erről szól.

A Szentmisén, az előadásokon, és a csendben elköltött étkezéseken kívül nincs más kötött program. A lelkigyakorlatozók szabadon bekapcsolódhatnak közösségünk liturgikus imáiba, mivel a közös Isten-dicséret hatékonyan segíti az egyéni imát.

Mindenki a maga módján használhatja fel az imára és elmélkedésre szánt időt, ahol a pihenésnek, az alvás bepótlásának, a sétának, a természet szemlélésének is jó, ha helyet adunk. Az a fontos, hogy mindeközben ápoljuk a kapcsolatot Ővele, Akit Jézus úgy nevez, hogy „Abba, kedves Atya”, Aki életünk mindennapjaiban így szól hozzánk: „Én vagyok, aki itt vagyok Veled” (vö. Kiv 3,14).

Megérkezni – maradni – elmenni. Ezekkel a szavakkal lehetne kifejezni a lelkigyakorlatok három szakaszát. Az első szakaszban fontos, hogy megérkezzünk a csendbe, a munkahelyi és családi élet hétköznapjainak forgatagából belső nyugalomra jussunk és fokozatosan, amennyire ez lehetséges, elindítsuk a személyes lelkigyakorlat folyamatát. Amikor ez beindul, már elég sokat elmélkedtünk és imádkoztunk, következik a második szakasz – a maradni. A tapasztalat azt mutatja, amikor a gondolatok kissé elnyugodnak, miután imaszándékait Isten elé vitte az ember, akkor lesz fogékony az újra, és lassanként az ember már nem annyira beszélő, mint inkább odahallgató lesz Isten előtt. Az utolsó szakaszban, de még a csend légkörében, a menni lesz a meghatározó jelszó. Ez azt jelenti, hogy nem csak úgy egyszerűen távozunk a lelkigyakorlat csendjéből, hanem tudatosan visszatérünk arra a helyre, ahová Isten állított. A legfontosabb, amit magunkkal kell vinnünk, nem a jó elhatározásaink, hanem az újonnan begyakorolt „kettesben lenni Istennel”, aki „Velünk az Isten”.