Lelkigyakorlatok 2019-ben

 

„Isten temploma szent, és ti vagytok az” (1Kor 3,17)

2019. május 10-12-ig „Isten temploma szent, és ti vagytok az” (1Kor 3,17) címmel lelkigyakorlatot tart M. Petra nővér OCD.

Gondolatébresztő:

A templom szerepe az ó- és újszövetségben
Mit is jelent Szent Pál gondolata?
Mi történik, ha tudatosan és radikálisan elkezdünk e szerint élni?

Részletek, információk >>

 


A félelemtől a bizalomig

2019. szeptember 6-8-ig A félelemtől a bizalomig címmel lelkigyakorlatot tart M. Petra nővér OCD.

Gondolatébresztő:

Hová tűnt az a bizalom, amivel megszülettünk?
Mi akadályoz bennünket, hogy visszakapjuk?
Mit tehetünk azért, hogy ne a félelem, hanem a szeretet irányítsa az életünket?

 

Részletek, információk >>

 


Út a belső béke és öröm felé

2019. szeptember 20-22-ig Út a belső béke és öröm felé címmel lelkigyakorlatot tart Márta nővér OCD.

 Gondolatébresztő:

Az út, amely a békéhez és az örömhöz vezet, tele van elágazásokkal, de szerencsére útközben sok-sok helyes irányt mutató tábla is van.
„Az egyedüli Életadó, a béke és öröm megadója, Isten. Ő ad békét, nyugalmat és örömet angyalainak, szentjeinek, és nekünk is itt a földön, és az egész teremtésnek.” (Tádé atya)
„Amikor mindenkihez csendes, nyugodt, szeretetteljes és jó gondolatokat irányítasz, rövid idő alatt meg fogod látni, hogy megváltozik körülötted a világ.” (Tádé atya)

 Részletek, információk >>

 


Lisieux-i Szent Teréz emberi érettsége

2019. október 4-6-ig Lisieux-i Szent Teréz emberi érettsége címmel lelkigyakorlatot tart M. Eszter nővér OCD.

Ez a lelkigyakorlat Szent Terézt a mindennapi helyzetekben és az embertársaival való kapcsolataiban mutatja be, élete sok konkrét, általában kevésbé ismert eseményei által. Hogyan viselkedett nehéz helyzetekben, hogyan reagált az élet kihívásaira és örömeire? A lelkigyakorlat középpontjában tehát nem Teréz tanításának az elemzése áll, bár természetesen a „kis út” is szóba kerül, hiszen Teréz mindent ennek fényében élt meg.

„…Mindig könnyebb a távollévőkre hárítani a hibát, és ez azonnal meg is nyugtatja azt, aki panaszkodik. Igen, de… én éppen az ellenkezőjét teszem. Bánom is én, ha nem szeretnek! Kimondom az igazságot teljes egészében; ne keressenek föl, ha nem akarják tudni!” (Lisieux-i  Szt. Teréz)
„Az Úr Jézus a vidám lelkeket, a mosolygó szíveket szereti. Mikor jut el végre oda, hogy elrejti szomorúságát és dalolva boldogan tűr, szenved az Ő kedvéért?” (Lisieux-i  Szt. Teréz)

 Részletek, információk >>

 

 


A lelkigyakorlatok a mindennapok forgatagától való tudatos eltávolodás, visszavonulás napjai, hogy az élet hullámhegyei és völgyei közepette a lényeges után kutassunk, a „forráshoz”, a „középponthoz” visszatérjünk, keresztény hitünknek új irányultságot adjunk.
A magyarszéki Kármelben olyan lelkigyakorlatokat nyújtunk, melyek a kármelita lelkigyakorlat formájára épülnek, melynek kialakulása a XVII. századra nyúlik vissza. A lelkigyakorlat vezetője a szigorúan betartandó csend légkörében előadásokat tart, egyéni elmélkedéshez, imához támpontokat, ún. impulzusokat ad. A külső csend azért fontos, mert segíti a belső csendet, mely fontos feltétele, hogy oda tudjunk hallgatni arra, amit az „igazság Lelke” (Jn 16,13) az egyes ember jelenlegi élethelyzetében – talán már régóta – sugallani akar. Az „odahallgatás” a legfontosabb „tevékenység” ezekben a napokban, amikor életünknek új irányultságot szeretnénk adni.

A kármelita lelkigyakorlat egyik jellegzetessége, hogy itt a résztvevőket nem kísérjük lelkibeszélgetésekkel, mint például az ignáci lelkigyakorlatokon, a lelkigyakorlat során egy rövid, személyes lelkibeszélgetésre van lehetőség. Tudatosan törekedni kell arra, hogy Isten legyen a tulajdonképpeni beszélgetőtársunk. Azt gyakoroljuk be ezáltal, hogy a felnőtt és érett hitélet csak akkor lehetséges, ha az ember megtanul gondjaival, kérdéseivel, problémáival egyedül maradni, és mindazt, ami a jelenben foglalkoztatja, imája „témájává” teszi. Istennél kibeszéli magát, az Ő hangjára odafigyel, ez a belső ima, a lelkigyakorlat mindenekelőtt erről szól.

A Szentmisén, az előadásokon és a csendben elköltött étkezéseken kívül nincs más kötött program. A lelkigyakorlatozók szabadon bekapcsolódhatnak közösségünk liturgikus imáiba, mivel a közös Isten-dicséret hatékonyan segíti az egyéni imát.

Mindenki a maga módján használhatja fel az imára és elmélkedésre szánt időt, ahol a pihenésnek, az alvás bepótlásának, a sétának, a természet szemlélésének is jó, ha helyet adunk. Az a fontos, hogy mindeközben ápoljuk a kapcsolatot Ővele, Akit Jézus úgy nevez, hogy „Abba, kedves Atya”, Aki életünk mindennapjaiban így szól hozzánk: „Én vagyok, aki itt vagyok Veled” (vö. Kiv 3,14).
Megérkezni – maradni – elmenni. Ezekkel a szavakkal lehetne kifejezni a lelkigyakorlatok három szakaszát. Az első szakaszban fontos, hogy megérkezzünk a csendbe, a munkahelyi és családi élet hétköznapjainak forgatagából belső nyugalomra jussunk és fokozatosan, amennyire ez lehetséges, elindítsuk a személyes lelkigyakorlat folyamatát. Amikor ez beindul, már elég sokat elmélkedtünk és imádkoztunk, következik a második szakasz – a maradni. A tapasztalat azt mutatja, amikor a gondolatok kissé elnyugodnak, miután imaszándékait Isten elé vitte az ember, akkor lesz fogékony az újra, és lassanként az ember már nem annyira beszélő, mint inkább odahallgató lesz Isten előtt. Az utolsó szakaszban, de még a csend légkörében, a menni lesz a meghatározó jelszó. Ez azt jelenti, hogy nem csak úgy egyszerűen távozunk a lelkigyakorlat csendjéből, hanem tudatosan visszatérünk arra a helyre, ahová Isten állított. A legfontosabb, amit magunkkal kell vinnünk, nem a jó elhatározásaink, hanem az újonnan begyakorolt „kettesben lenni Istennel”, aki „Velünk az Isten”.


Jelentkezés lelkigyakorlatra

Elfogadom az üzenetküldésre vonatkozó adatkezelési tájékoztatót.