Thérèse Martin a franciaországi Alençonban született 1873. január 2-án, kilenc testvér egyikeként, akik közül csupán öt lány élte túl a gyermekkort. Apja, Louis órásmester és ékszerész, anyja, Zelie pedig csipkekészítő volt. Házasságkötésük előtt mindketten szerzetességre készültek. Teréz szeretett édesanyja 1877-ben mellrákban meghalt, ő pedig – saját elmondása szerint – erős akaratú és némiképp elkényeztetett gyermekké növekedett.

1882-ben, amikor kilencéves volt, „pótmamája” – nővére, Pauline – belépett a lisieux-i kármelita kolostorba, így Terézt újabb veszteség érte. A mindig beteges és törékeny kislány tízesztendős korában életveszélyes betegségből gyógyult fel egy látomás révén, amelyben a Boldogságos Szűz Mária rámosolygott. 1886-ban másik nővére, Marie is kármelita lett (Léonie pedig a klarisszákhoz lépett be).

Teréz maga is elkezdte érezni a hívást, és a következő évben engedélyt is kapott apjától, hogy belépjen a kármelita kolostorba. Mielőtt azonban belépett volna, újabb akadályokat kellett leküzdenie. A kármelita kolostor elöljárója – túlságosan fiatal korára hivatkozva – elutasította. Teréz a helyi püspökhöz fordult, aki szintén megtagadta az engedélyt. Teréz végül – apjával és nővérével, Céline-nel – római zarándokútra ment, ahol sikerült elérnie, hogy XIII. Leó pápa általános kihallgatáson fogadja, és könyörgött neki, engedje meg, hogy belépjen a kármelita rendbe. A pápára mély benyomást tett a lány bátorsága és lelkiereje, mégsem avatkozott közbe, hanem azt mondta neki, hogy forduljon a lisieux-i kolostor elöljárójához. Teréz végül 1888. április 9-én, tizenöt esztendősen lépett be a lisieux-i kármelitákhoz.

Belépése után néhány évvel édesapját többszöri szélütés érte, amely annyira tönkretette mentális és fizikai egészségét, hogy 1892-ben rokkantként tért vissza Caenből, és néhai felesége rokonainak gondoskodására szorult. (1894 júliusában halt meg.)

Teréznek, aki 1890 szeptemberében tette le örökfogadalmát, 1893-ban megengedték, hogy örökös novícia maradjon, 1894 januárjában pedig megírta első drámai művét (Jeanne d’Arcról). Szeptemberben Céline is belépett a kármelita rendbe, őt pedig egy évvel később követte unokanővére, Marie Guérin. Teréz ebben az időszakban kezdte el írni azokat a kéziratokat, amelyekből később megszületett az Egy lélek története című önéletrajza.

1896 áprilisában köpött vért először, egy évvel később pedig – ugyanebben az időszakban – súlyosan megbetegedett. 1897. július 8-án átvitték a kolostor betegszobájába. Szeptember 30-án, egy csütörtöki napon halt meg, és a lisieux-i temetőben helyezték végső nyugalomra. Halála után egy évvel megjelent az Egy lélek története kétezer példányban, és azonnali sikert aratott. Terézt XI. Piusz pápa 1923-ban boldoggá, két évvel később pedig szentté avatta. 1980-ban II. János Pál elzarándokolt Lisieux-be, és 1997-ben egyháztanítói rangra emelte Szent Terézt.

 

Thomas Keating: Átalakulás Krisztusban c. könyvéből

Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék 2015

A könyv itt megrendelhető! >>

 

Induljunk Terézzel a misszióba! (A Feltámadásról nevezett Colette-Marie OCD nővér írása) >>