1900. július 13-án született Santiago de Chilében. Édesanyját Lucía Solar de Fernándeznek, édesapját Miguel Fernández Jarának hívták. Házasságukból hét gyermek származott, Juanita volt közülük a negyedik. Miguel Fernández 1892-ben vette felelségül Lucía Solart, egy jómódú birtokos lányát.Amíg Lucía vezette az üzletet, minden jól ment, de halála után gyors visszaesés következett. Miguelnek sok időt kellett a családjától távol töltenie, hogy földeket műveljen. Végül eladta birtokát. A nehézségek és a bankcsőd ellenére Miguel szívében érettebbé vált és képes lett még több veszteség elfogadására, nevezetesen Juanita kolostorba vonulásának elfogadására. Édesanyja, Lucía 1919-ben harmadrendi kármelita lesz. Mivel így ő is a Kármelhez tartozik Juanita viccelődve nővérének nevezi őt és arra bátorítja, hogy közösen kövessék Krisztust.

Juanita természete szerint félénk és érzékeny szívű volt. Hamar elsírta magát. A többi gyerekkel azonban soha nem veszekedett. Iskolája a Teréziána Kongregációhoz tartozott, ez a Kármellel társult szerzetesi közösség volt. Hét évesen ment először gyónni, de édesanyja nem engedte meg, hogy szentáldozáshoz járuljon. Az első áldozás ünnepére még három évig kellett várnia, december 8-ra tervezi, hogy élete legfontosabb napjává teszi. Ezt mondja december 7-én: „Az Úr menyasszonya akarok lenni. Holnaptól egészen Hozzád tartozom!” Azt kérte az Úrtól, hogy december 8-án vegye őt magához. Többször betegeskedett év vége felé.

1915. május 17-én – az Úr mennybemenetelének ünnepén – elhatározza, hogy belép a Mária-Kongregációba. Ettől a naptól kezdve Mária leányának nevezi magát. Életét fix időpontok szerint tervezi: ima, napi szentmiseáldozat, önlegyőzés, küzdelem minden ellen, ami akadályt jelenthet az Istenhez való tartozás útján. Ennek ellenére azonban még nem hallgat a hívó szóra.

Juanita a francia alapítású Jézus Szíve szerzetesi kongregáció által fenntartott iskolába lép át. Lassan megszokja az intézetben élt életet. Több nővérrel megismerkedik. Rios nővér, az intézet igazgatója egy alkalommal kis beszélgetésre hívta Juanitát. Mély, bizalmas kapcsolat alakult ki kettejük között. Rávette Juanitát, hogy írjon naplót. Az ő válasza: „Lelkem történetét két szóban lehet összefoglalni: szeretet és szenvedés!”

Egészségi állapota mindig bizonytalansági faktorként szerepelt nála. Fáradtság, mindig újra fellépő fáradtság nehezedik rá, s kételkedni kezd, hogy elég egészséges-e a klauzúrás élethez. Megkérdezi gyóntatója véleményét is. Szentháromságról nevezett Erzsébet életrajzát olvassa ekkortájt. Felszabadító gondolat számára, hogy életében párhuzamos vonásokat fedez fel a sajátjával.

1916-ban ír a Kármel perjelnőjének belépési szándékáról. 1919-ben lép be a Los Andes-i kármelita kolostorba. Itt találja meg azt a hangsúlyt, amely megfelel vérmérsékletének és elképzeléseinek. Arra vágyik, hogy Istenben, Istennel és Istenért éljen, mert ez egy kármelita nővér hivatása. Édesapja beleegyezését adja ehhez. A testvérek reagálása igen különböző. Édesanyja szeretne egy emléket őrizni Juanitától, ezért kéri, hogy hadd fényképezzék le lányát rendi ruhában, mielőtt belép a kolostorba. A Santiago-i kolostorból kap ehhez ruhát.

A kolostorban kezdődik meg élete utolsó szakasza, mely csak tizenegy hónapig tart. Juanita a közösség legfiatalabb tagja lesz. „Végülis megtaláltam a mennyországot itt a földön.” A jelöltnek sok levelet szabad írnia. Sokan fordulnak hozzá gondjaikkal.

1919. október 14-én van a beöltözése, melyet P. José Blanch vezet. Nagy meghatottság pillanatai ezek Juanita számára, de rokonai, barátai számára is, akik részt vettek az ünnepségen. A Jézusról nevezett Teréz nevet kapja. A novíciák gondozását Angelica anya veszi át. Már évek óta ismeri őt, mert mióta vonzódik a Kármelhez, Angelica anya volt a közvetítő kapocs a nővérek felé.

A noviciátusban segítséget kap az imaéletéhez. Megpróbálja a kapott jó tanácsokat, illetve magyarázatokat másoknak is továbbadni. Krisztus megismerése volt Teréz nővér célkitűzésének a tárgya. Az élet normálisan folyik a Kármelben. Ha látszólag minden jól működött is, meg kellett állapítani, hogy Teréz nővér egészségi állapota gyorsan leromlott.

Az 1920-as év nagyhetében a fiatal kármelita nővér utolsó keresztútja kezdődik, állapota rosszabbodik. A perjelnő az „articulo mortis” esetében engedélyezi a haldokló noviciának, hogy letegye a szerzetesi fogadalmat, annak ellenére, hogy még nem telt le az újoncideje. 1920. április 6-án Teréz nővér leteszi egyszerű fogadalmát. A rákövetkező napok olyanok, mint egy gyertya fokozatos kialvása. Április 12-én meghal a nem egészen 20 éves kármelita nővér.

 

1987. április 13-án chilei útján II. János Pál pápa boldoggá, majd 1993. március 21-én, Amerika evengelizációjának 500. évében Rómában szentté avatta Los Andes-i Terézt.

 

 

 

 

Los Andes-i Szent Teréz naplója >>

Los Andes-i Szent Teréz levele Luís bátyjának >>