Sivatag és manna

Kármelita nővérként egy stabilan megépített, tágas, napos kolostorban élek, ahol nagy a kert és jó a levegő. A szobámban minden megvan, ami szükséges, ablakomon át reggelente fény és friss levegő árad, esténként pedig kellemes, hűs levegő és a varázslatos éjszaka nyugalma. Közösségben élek nővéreimmel, akik gyöngéden szeretnek engem, megosztjuk egymással az imát, a munkát, és biztonságos, rendezett életünk nyugodt és derűs boldogságát. Közösségünket a környékbeliek is befogadták, szeretnek bennünket, és mi is sokakat támogatunk.

             Ilyen helyzetben mit mondhatnék én a kirekesztettségről és a karácsonyról? Nem csengene az hamisan, nem tűnne irreálisnak, idegennek vagy akár sértőnek?

Imrényi Tibor atya válogatása

Márk, az Aszkéta tanítása

 Miért környékez meg bennünket gyakran az irigység azokkal szemben, akiknek jól megy a sora?

            Lám, a bűnösnek mindene megvan, a kereszténynek pedig „semmi sem jut"!

 Olvassuk el a 73. zsoltárt, amely biztos vigasztalás és egyben intelem a hívő ember számára.

           "Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek!

 Az Institutio primorum monachorum, „Az első monachusok nevelése" [ Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2006.] című írás az 5. századtól kezdve a 17. századig a kármeliták alapvető kézikönyve volt. Illés próféta életén keresztül értelmezi a monasztikus-remete életet. A lelki irodalom gyöngyszeme. Szent Terézia anyánk A tökéletesség útjában szintén visszanyúl a Kármel ősi gyökereihez. Ne gondoljátok, (...) hogy valami sok terhet akarok a vállatokra rakni: adja Isten, hogy csak legalább azt tudjuk megtenni, amit a mi szent Atyáink követtek és meghagytak nekünk! Hiszen ezen az úton érdemelték ki ők is maguknak a »szent« nevet. Isten ments, hogy más utat keressünk, akárki tanácsolná is. Részemről csak három pontra akarom felhívni figyelmeteket (...), mert ennek a háromnak megtartása biztosítja nekünk legjobban azt a belső és külső békességet, amelyet az Úr annyira a lelkünkre kötött. 1. a kölcsönös szeretet egymás között. 2. a szakítás minden teremtménnyel. 3. az igazi alázatosság. (4. fej.)

Christine nővér OCD, a franciaországi Thérèse-Elisabeth föderáció elnökének előadása nyomán

 A mai globális kihívásokra: szekularizáció, globalizáció, az ember méltósága, szemlélődő tér - válaszolnunk kell.

  Szekularizáció

  Az Egyház erre adott válasza az inkulturáció. A Kármel szentjei hangsúlyozták földi életünk fontosságát. Keresztes Szent János minden emberi valóságban Isten nyomait látta, és miközben szemlélte a valóságot, nyitottá vált Istenre. Isten végtelenül nagyobb, mint ami látható az emberek, dolgok felületében. Figyelünk a földi valóságokra, és ezzel megnyitjuk azokat Isten felé.

   „Minden elmúlik"

Minden elmúlik, semmi sem marad meg. - Hérakleitosz, a nagy görög filozófus szerint minden folyik, változik, soha nem lehet még egyszer ugyanabba a folyóba belépni. Életünkben ugyanígy van: minden elmúlik a természetes életben, és igaz ez az Istennel való életben is. - Mit jelent tehát, amit Nagy Szent Teréz mond: Minden elmúlik?

    „A türelem mindent elér"

Ez a téma azért fontos, mert sok ember keres mélyebb kapcsolatot a Jóistennel, és mégsem sikerül elérniük. Kezdetben talán vigasztalást kapnak a Jóistentől, ami nemsokára elmúlik, és attól fogva már nem keresik a kapcsolatot Vele, hanem csak a világ örömét. Nem bűnösök, nem lopnak, nem hazudnak, nem törnek házasságot, vasárnaponként még a templomba is elmennek, de ez minden. Találunk köztük papokat és szerzeteseket is. Hiányzik náluk a második megtérés. - Mi ez? - Egy belső döntés, hogy egész életünkben az Isten akarata legyen az első és legerősebb. Itt van a nehézség: ha valami nem sikerül rögtön, türelmetlenek lesznek; ha az imában nem tapasztalnak édességes érzéseket, már nincs erejük tovább haladni.

    „Isten egymaga elég"

Teréz megmutatja nekünk, hogy az asszony valóban képes nagy művet létre hozni. De Teréz még valami mást is megmutat: az ember vágyainak igazi célja a Jóisten.