A KÁRMELITA SKAPULÁRÉ

 

A skapuláré (vállruha) a szerzetesi öltözetnek az a része, amely a vállon átvetve elől és hátul szabadon esik alá a tulajdonképpeni ruhán (habituson). A kármelita skapuláré a kármelita rendi öltözet legbecsesebb darabja. Eredete visszanyúlik Stock Szent Simonnak, a rend generálisának 1251-ben történt látomásához. Akkoriban a rend válságot élt át a Szentföldről Nyugat-Európába való átköltözése miatt és a fennmaradásáért küzdött. A generális arra kérte Szűz Máriát, hogy erősítse meg a rendet valamilyen kiváltsággal. Megjelent neki a Szent Szűz, átadta a skapulárét azzal az ígérettel, hogy akik azt méltóképpen viselik, üdvözülnek. Egy másik kiváltság is kapcsolódik a skapuláréhoz, az ún. szombati kiváltság, amely XXII. János pápának egy látomásán alapszik, s amelyet egy pápai bulla is megemlít a XIV. századból („Sabbatine Bull” 1322. március 3.): mindazok, akik méltóképpen viselik a skapulárét, Mária közbenjárására megszabadulnak a purgatórium fájdalmaitól a halálukat követő szombaton. Ezt a kiváltságot a későbbiekben több pápa megerősítette.

Az Egyház a skapuláré viselésének lehetőségét kiterjesztette az Egyház minden tagjára. Ők a rendi ruha kicsinyített mását öltik magukra: a skapuláré két barna szövetdarabkából álló ruha, melyet két zsinór vagy szalag köt össze, később fel lehet cserélni a skapuláré-éremre, melynek egyik oldalán Jézus Szentséges Szíve, a másikon pedig a Kármelhegyi Boldogasszony látható. A skapuláré viselése gyorsan terjedt, egyre többen öltötték magukra. A skapuláré alapeszménye Szűz Mária oltalmában található, és magában foglalja a Neki való önátadást. A kármelita skapuláré nem talizmán, ami automatikusan biztosítja viselőjének az örök üdvösséget. Mária nem a bűneink ellenére való üdvösségünket ígéri meg, hanem azt, hogyha a skapuláré viselése közben az a szerencsétlenség érne bennünket, hogy súlyos bűnbe esnénk, Mária az isteni kincsekből olyan hatékony kegyelemmel érintené meg a szívünket, hogy ennek hatására üdvös módon megváltoznánk és megtérnénk. Hacsak nem állunk makacsul ellen a kegyelemnek, akkor Mária ilyen módon megmenti lelkünket, úgy hogy bemehetünk az örök üdvösségbe.

A Skapuláré felvételével a hívő a Kármel családjának tagjává lesz. A skapulárét papok és diakónusok áldhatják meg és adhatják fel; rajtuk kívül még más erre felhatalmazott személyek is feladhatják azt a híveknek.

A Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréjának megáldása és felvétele lehetőség szerint közösségi szertartás keretében történik. Kétféleképpen lehet felvenni a skapulárét: Skapuláré Társulathoz való csatlakozási szándék nélkül – ilyen formában bármely pap, diakónus feladhatja; Skapuláré Társulathoz való csatlakozási szándékkal – ehhez szükséges a Kármelita Rend engedélye.

A skapuláré felvételével azt fejezzük ki, hogy gyermeki bizalommal elfogadjuk Szűzanyánk anyai pártfogását, és segítségét kérjük abban, hogy életünk folyamán egyre jobban követni tudjuk őt és az ő Szent Fiát. Hiszen csak Jézus Krisztus követése nyitja meg számunkra a mennyország ajtaját.

A skapuláré egyúttal a Kármel családjához való tartozás jele is. A Rend szentjei és egyházdoktorai arra tanítanak minket, miként követhetjük Krisztust és Szűz Máriát az Istennek való teljes odaadottságban, az állandó imában és a felebaráti szeretetben.

A skapulárén keresztül részesei leszünk a Kármel összes lelki javainak (mindazon kegyelmeknek, amiket a Rend tagjai imádságaik, lemondásaik, keresztjeik türelmes, hittel való viselésével szereznek).

Akik felvették a skapulárét, viseljék mindig magukon (legalább érem formájában), ezenkívül kötelezik magukat arra, hogy rendszeresen fordítanak időt az Istennel való kapcsolatra az imában, gyakran rész vesznek az eukarisztia ünneplésében és rendszeres szentségi életet élnek, egyre inkább megismerik a Kármelita Rend lelkiségét, szentjeit.

A legutolsó Lourdes-i jelenés 1858. július 16-án, a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén történt. Fatimában pedig legutolsó jelenése alkalmával (1917. október 17-én) a Szent Szűz kármelita ruhában jelent meg. Mikor a fatimai látnokot, Lúcia nővért (aki maga is kármelita szerzetesnő lett) megkérdezték, miért jött Mária utolsó jelenésekor Kármelhegyi Boldogasszonyként, ő ezt válaszolta: „Ezzel Mária azt a kívánságát akarta kifejezésre juttatni, hogy minden ember hordja a skapulárét az Ő Szeplőtelen Szívének való felajánlása jeleként.”

Kolostorunkban minden évben, július 16-án, Kármelhegyi Boldogasszony főünnepén a szentmise után kis szertartás keretében a perjelnő feladja a skapulárét azoknak, akik azt kérik, és vállalják az ezzel járó kötelezettségeket.