„Ha visszahelyezzük jogaiba a misztika patrisztikus fogalmát,
akkor azt is újra kell gondolnunk, hogy mi történik, ha
elkötelezzük magunkat annak, hogy Isten kegyelme átalakítson
minket: azaz átalakuljunk vagy visszaformálódjunk Isten
képmására – „átistenüljünk”, ahogyan az egyházatyák mondták.
Könyvemben rámutattam, hogy az egyházatyák szerint ez az
átalakulási folyamat kétségkívül újraformálja az egyént, de
nem egyéni utat jelent, hanem azt, hogy emberségünk megújul
Krisztusban – az egyházi és a szentségi dimenzió szervesen
hozzátartozik a misztikához, és nem állítható szembe vele.
Ebben az értelemben a misztika nem ezoterikus valóság, hanem
példát mutat másoknak, s a misztikusok nem elmenekülni
próbálnak a testtől, hanem beleágyazódnak (hogy ne mondjam:
beletestesülnek) a valóságba, nem istentapasztalatokra
törekednek, hanem arra, hogy radikálisan megnyíljanak
Istennek.” (Részlet az Utószóból)

Andrew Louth a patrisztikus és bizánci tanulmányok emeritus
professzora az angliai Durham Egyetemen.