„Soha ne ítélkezzünk embertársaink felett. Ha azt látjuk, hogy
valaki bűnt követett el, töltse el fájdalom a szívünket, s így kérjük
az Istent, hogy bocsásson meg neki. Ha mások hibáit elítéljük,
az azt jelenti, hogy lelki látásunk még nem tiszta. Az, aki segít
az embertársának, Istentől is segítséget kap. Az pedig, aki rossz
gondolatokat táplálva a másik iránt, elítéli őt, Istent tette meg
önmaga szigorú bírájává. Ne ítélkezzünk hát senki felett. Mindenkiben
elsősorban a megszentelődésre elhívottat lássuk meg, s
a bűnöst önmagunkban lássuk.”
„Testvérem, imádban a bűnbánaton (metanoia) kívül semmi
egyebet ne kérj… A megtérés alázatot, az alázat Isten kegyelmét
hozza magával, Isten pedig kegyelmében hozza el mindazt, amire
az üdvösségedhez szükség van, s minden egyebet is, ami esetleg
ahhoz kell, hogy egy másik lélek segítségére légy.”
Paisziosz atya (1924–1994) görög ortodox szerzetes, a hészükhaszta
lelkiség követője, aki lelki tanítójává vált sokaknak bölcs
tanácsai és személyes életpéldája nyomán. Ahogyan fogalmazott,
maga is „világítótorony” lett, mely a „hajóknak” (az embereknek)
megmutatta a veszélyeket és a helyes utat.