A kármelita rend különös kincse, hogy „két tüdővel lélegzik”. Gyökerei a keleti egyház remetéinek kora-keresztény, monasztikus, szemlélődő életébe nyúlnak vissza. Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János ebből a forrásból merítettek. A szerző a kármelita rend keletkezésének valóságos helyéhez viszi az olvasót. Az Illés-forrásnál, keleti remeték nyomába lépve, az ószövetségi Illés próféta példáját követve járták az első Nyugatról jött szerzetesek a kontempláció útját. A szív belső békességét kívánták elnyerni, amely befogadóvá teszi az embert Isten szemlélésére. Az első monachusok nevelése című írásban így fogalmazzák meg ezt a vágyat: „ne csak halálunk után, hanem már ebben a halandó életben egy kissé megízlelhessük szívünkben és megtapasztalhassuk lelkünkben az isteni jelenlét erejét és a mennyei dicsőség örömét.” Adja meg ezt Isten mindnyájunknak!

A könyv szerzője, Dr. Veronika Elisabeth Schmitt a dachaui Kármelben él. Kimerítő kutatásokat folytatott a rend örökségének, múltjának feltárására vonatkozóan. Doktori disszertációját a müncheni egyetem teológiai fakultásán védte meg.