Amikor ráébredünk, hogy a lelki életet lényegi tartalmakhoz kellene lehorgonyoznunk, abban a pillanatban valódi újdonságként fog hatni ez a könyv. Nem csak azért, mert imponáló tudást vonultat fel a Szentírással kapcsolatban, hanem azért is, mert egy túlságosan háttérbe szorított spirituális valóság, a szentek közössége szemlélésére hív, amely hitünk egyik alapja és fontos táplálója. A szerző szerint: ami néhány ó- és újszövetségi szentről szóló elmélkedésnek tűnhet, az valójában Istenünkről akar mesélni. „Igen, mert a mi Urunk és Istenünk, akit szeretünk, noha nem láttuk és most sem láthatjuk (1Pét 1,8), mindenekelőtt valakik Istene: Ábrahám, Mózes, Illés, Keresztelő János, Mária, Péter, Pál Istene… Elődeink Istene. Az én elődeim Istene, barátaim Istene. Az Anyaszentegyházon keresztül tőlük kaptam, ismertem meg és tanultam meg szeretni Őt, aki így lett az én Istenem. Közülük mindegyiknek mondhatom: »Istened az én Istenem«” (Rút 1,16).
Enzo Bianchi 1943-ban született az észak-olaszországi Castel Boglionéban. Laikus szerzetes. Egyetemi tanulmányai befejezése után, a Zsinat szellemiségétől ihletve megalapítja a Bose-i szerzetesközösséget, ahol testvérek és nővérek, katolikusok és protestánsok élnek együtt cölibátusban, imádkozva és dolgozva. Bianchi a
Concilium nemzetközi teológiai folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, a Parola, Spirito e Vita biblikus folyóirat szerkesztője. Gazdag írói munkásságából kiemelkednek bibliai témájú kötetei, melyeket számos nyelvre lefordítottak.