„Ha föl volnánk készülve a Szentlélek ajándékaira, akkor megújulna
az egész életünk. Nagy nyugalommal meg is valósult –
akiknél megvalósult – Jézusnak ez az ígérete, hogy „jobb nektek,
ha én most elmegyek, mert ha én nem megyek el, nem küldöm
el hozzátok a Szentlelket” (vö. Jn 16,7). Aki a Vigasztaló, a
Szabadító, az Erősítő, a Bölcsesség Lelke. Aki által – ha fölvértez
bennünket – az életünk egyenes, egyértelmű és boldog lesz, tele
békességgel. Így igazából rájövünk, hogy megtaláltuk, amiért
érdemes volt megszületni. Ez a békesség, amit Ő hoz, nem azt
jelenti, hogy nem történhetnek földi zaklatások, hogy esetleg
nem idegesít engem egy zavaró körülmény, de akkor tudom azt,
hogy ez az emberi sorsommal, a törékenységemmel együtt jár,
az emberi testem – ez a kerete a szellemi életemnek – gyöngeségéből
ered. De ez nem tragédia. Az sem tragédia, ha nincs meg
az, ami a többi embernél megvan, a nagy kényelem, az élvezet,
elismerés, siker, meg mindenféle földi jó. Hanem hogyha zavartalanul
él bennem a szellemi élet, a Krisztussal való kapcsolat,
akkor hát el fogom viselni, és tudom, hogy minden mulandó,
ami földi, de az a kapcsolat, amit Ő fölajánlott nekem, ez örök.”