Joseph Louis Bernardin 1928-ban született, 1952-ben szentelték pappá, 1966-ban püspökké. 1972-82-ig Cincinati érseke. 1974-77-ig az Egyesült Államok Püspökkari Konferenciájának elnöke. 1982-től haláláig Chicago érseke.

Életének utolsó éveit tárja elénk, azt az időszakot, amelyet súlyos megpróbáltatások jelöltek meg. Az egyik, a legnehezebb próbatétele az volt, amikor papi feddhetetlenségét ásták alá: szexuális visszaéléssel vádolták. A bíboros egyetlen védekezőeszköze az igazság volt. A tárgyalások során – amely az első pillanattól kezdve a média jelenlétében folyt – kiderült, hogy hamis a vád. Ez a rendkívül nehéz időszak mély sebet ejtett a bíboros lelkén, s mint később kiderült, egészségén is.

1995 júniusában újabb megpróbáltatással kell szembesülnie: a rákbetegséggel. Végigjárja a betegség minden fázisát: a műtétet, a kimerítő kezeléseket, a gyógyulás felcsillanó reményét, majd a remény szertefoszlását. Betegsége mégsem töri össze. Levelek sokasága tanúskodik arról, hogy igazi pásztorként, figyelmes, gondoskodó, önzetlen szeretettel veszi körül betegtársait, s támaszuk lesz életük végső perceiben. 1996. november 14-én költözik át élete egyetlen Urához.