„A Jozefa nővér szerkesztésében megjelenő könyv, amit az olvasó a kezében tart (…) a korai szerzetesi nemzedékek irodalmát dolgozza fel, gazdagon merítve abból az irodalmi hagyományból, amely minden korban inspirálta a szerzetesi életforma megújulását. Jozefa nővér elsősorban arra a kérdésre keresi a választ, hogy az egyiptomi és a palesztinai szerzetesség hogyan hatott a Kármel kezdeteire, hogyan inspirálta a jellemzően latin, nyugati remeték életét, hogyan él tovább a nagy keleti hagyomány búvópatakként az Európában szaporodó középkori szerzetesrend szabályaiban és szokásaiban. Gondosan megrajzolt térkép, amely a Magyarszéken és Marosszentgyörgyön megélt kármelita életforma forrásvidékét kereső olvasót biztos kézzel igazítja el, s ezzel a maga nemében egyedülálló, hiánypótló vállalkozás. Ma, amikor minden szerzetesközösség számára napi feladat, hogy a számtalan kihívás közepette újra meg újra rákérdezzen saját önazonosságára, s a lelki megkülönböztetés eszközét alkalmazva jó válaszokat adjon az elvilágiasodás veszélyére, nagyon fontos és hasznos újra olvasni azoknak a szent atyáknak az írásait, akik az evangélium frissességét közvetítették kortársaiknak. A könyv a sivatagi atyák örökségéről szól, s az örökség egyszerre jelent ajándékba kapott gazdagságot és feladatot: az örökséget ápolni, alakítani, gyarapítani kell. (…) A kötetet lehetne regula-kommentárnak is tekinteni, hiszen a Kármel Regulájának szövege szerint haladva vezeti be az olvasót a kármelita lelkiség legfontosabb témáiba.”
Baán Izsák OSB ajánlásából