Wilfrid Stinissen kármelita atya (1927–2013) a leuveni
egyetemen szerzett filozófiai doktorátust. A Carmes Déchaux
de Norraby szemlélődő közösség perjele volt Svédországban.
Lelkigyakorlatokat és az imáról szóló tanfolyamokat tartott
egész Skandináviában. E szolgálatokon kívül számos lelkiségi
könyvet írt, amelyek közül több magyarul is megjelent: Idő
és örökkévalóság (Új Ember Kiadó), A keresztény meditáció
mélységei; Kontemplatív ima a Kármelben; Az éjszaka fénylik,
mint a nappal; Egyszerű szóval Istenről I–II.; Istenbe rejtve
(Sarutlan Kármelita Nővérek).
Ebben a könyvében a belső ima döntő jelentőségű szakaszát, az
érzékek éjszakáját tárgyalja Keresztes Szent János írásai alapján.
Konkrét segítséget nyújt a belső imát gyakorlóknak. Ezen a
szakaszon ugyanis sokan visszafordulnak az úton, mert nem
értik, mi történik velük. Nem tudják, hogy a kezdeti eufórikus
imaélet után törvényszerűen bekövetkezik a kedvetlenség, a
szárazság. Ekkor kezdi ugyanis Isten közölni magát a lélekkel.
Isten, aki egészen más, mint mi, ezért először fáj a jelenléte. Nem
azt kapjuk, amit megszoktunk. Nem tejet adnak, hanem szilárd
táplálékot, amivel meg kell kínlódnunk. Hogyan viselkedjünk
ebben a helyzetben? Mit tegyünk, és mit ne tegyünk, hogy
előbbre jussunk? A könyvből választ kapunk. Ha tudatosan
vállaljuk ennek a szakasznak a lelki küzdelmeit, megtisztulunk
az éjszakában, és szelíd fényével betölt minket Isten jelenléte,
aki béke és öröm a Szentlélekben.