1887. szeptember 9-én született a Zala megyei Kiskomáromban (Zalakomár), a Szent Szűz születésnapja utáni napon. Nemcsak születésében követte a Kisboldogasszonyt, hanem életével és tanításával is. Életének Ő volt a vezércsillaga. Szülei nagy hatással voltak a kis Boldizsárra. Az édesapa bensőséges, hallgatag, imádságos ember volt. Édesanyját pedig rajongva szerette a kisfiú. Az ő jóságos arcán keresztül szemlélte először égi Édesanyja szépségét.

1897-ben került a keszthelyi premontrei gimnáziumba. Sok ellentétes hatás érte a kisdiákot, de alapjában véve boldog és kiegyensúlyozott élet volt az osztályrésze. Így jutott el a kamaszkor küszöbére. Ekkor egyik távoli rokona, Marton József paptanár Nagyszombatba vitte (1901), Pázmány egykori városába, hogy jobban ellenőrizhesse tanulmányait és belső fejlődését. Itt belépett a Kongregációba, melynek vezetője a híres Bíró Ferenc jezsuita volt. Nagy hatást gyakorolt rá az ottani légkör: „akkor lett Édesanyám Mária!” – mondta. Másik nagy élménye a szentmisék utáni adoráció volt.

1905-ben jelesen letette az érettségit, s utána beiratkozott a budapesti bölcsészkar magyar-latin-görög szakára. Hirtelen az egyetemi mozgalmak kellős közepén találta magát. Leszokott a szentségi életről…

Zalaegerszegre helyezték, ahol a város, a tanári kar és osztályának kedvencévé vált. Közben kitört az első világháború és minden nélkülözhető embert a frontra küldtek. 1916-ban egy tanártársa helyett önként ment a frontra. A titokzatos Asszony védelmezte Marcell atyát a világháború viharaiban is. Megvédte az albán front ezer veszedelme között és az égő hajón is, majd hazavezérelte Magyarországra.

1923-1924. Megtérésének évei. Mária a magányban kezdett a lelkére beszélni. Lassan kiölte lelkéből a szenvedélyeket. Ízét vesztette az irodalom, majd a tánc szenvedélyével is radikálisan végzett. Kezébe kerül Avilai Szent Teréz életrajza. Kelletlenül kezdte el olvasni, majd aztán nem tudta letenni. Magára ismert Szent Terézia írásaiban. Hatalmas lelki viharba került. Isten magához akarta vonzani, de a világ is mindent megtett, hogy megtartsa magának. Végül is három fokozatban, a három szerzetesi fogadalomnak megfelelően teljesen átadta magát az Úrnak a Szűzanyán keresztül. Fél évig még kolostoron kívül élt, de már nem a világnak.

Jelentkezett a Huba utcai Kármelben felvételre. Elküldték Győrbe is, hogy Ernő atyával, az akkori magiszterrel is beszéljen. Ez volt az utolsó, a legkegyetlenebb próba, de ezt is kiállta. Győzött a Kármelhegyi Boldogasszony. 1915. július 15-én öltötte magára a kármelita habitust. 1930-ban pappá szentelték és rögtön ki is nevezték novícius magiszternek. 13 évig végezte ezt a szolgálatot. 1943-ban áthelyezték Budapestre. 25 évig, 1950-ig élt kolostori életet. Mária dicséretét énekelte egész életében. Keresett gyóntató volt, nagy hatású szónok. Máriás szentbeszédeit könyv alakban is megjelentették. Több könyvet írt a lelki életről is.

1950-ben a szerzetesrendek feloszlatásakor ő is utcára került, egy család fogadta magához. Ágyrajáró lett, csak éjszaka ment a lakásra. A többi idejét gyóntatással, imádsággal és a városban való utazással töltötte. Lassú vértanúság lett az osztályrésze. Sok betegség kínozta: neuralgia, érgörcs, zsába, süketség… Ezeket, mint Isten ajándékát fogadta. 1966. május 16-án – Stock Szent Simon ünnepén – combnyaktörést szenvedett és kórházba szállították. Tüdőgyulladást kapott és kiújult az urémiája is. Május 28-án, az egyre fokozódó vizenyő miatt gégemetszést alkalmaztak, délután már nem ismert meg senkit. Május 29-én pünkösd hajnalán átlépte az Örökkévalóság küszöbét.

Június 4-én Bánk József, az akkori győri segédpüspök temette a győri templom kriptájába. A koporsót rejtő kis fülke elé hamarosan márványlap került, aztán lassanként megjelentek körülötte a mennyei közbenjárásért hálálkodó márványtáblácskák is.

Boldoggá avatási eljárása folyamatban van.

 

Az összeállítás P. Szedő Szeverin OCD, Egy boldog élettörténet című könyve alapján és a Kármel újság 2006. 6. számban és 2007. 1. számban található cikkek alapján készült

 

Marcell atyára emlékezik Szűz Mária Szeplőtelen Szívéről nevezett M. Lúcia OCD nővér >>

Nekünk csak szeretni szabad! (Krisztus Szent Sebeiről nevezett Johanna-Andrea OCD nővér írása) >>