Megkérdezték az egyik öregtől, hogy a lélek hogyan tesz szert az alázatra. Ő pedig azt válaszolta: „Ha csakis saját gonoszságaival foglalkozik.”

Egy öreg mondta: „Aki Isten kedvéért erőt vesz önmagán, az hasonló a hitvallókhoz.”

Az atyák közül néhányan mesélték a thébai Markellosz abbáról, hogy a tanítványa gyakran mesélte el a következőt: Amikor az öreg vasárnap a templomi liturgiára indult, szokása volt, hogy készületként egy szentírási igét mondogatott magában, amíg oda nem ért a templomba. Miközben az igét mormogta magában, az ajka nem mozgott, nehogy valaki is meghallja. Amikor pedig ott állt a liturgián, a mellkasát áztatták a könnyei. Azt mondogatta ugyanis: „Ahogyan halad előre az istentisztelet, látom, hogy a templom megtelik tűzzel. Amikor pedig a gyülekezet feloszlik, a tűz elhagyja a templomot.”

Örömmel adjuk Olvasóink kezébe a Paradicsom könyve II. kötetét. Bízunk benne, hogy ezek az egyszerű, bölcs, sok imádság és lelki küzdelem által megérlelt tanácsok és történetek szíven találják Önöket, hogy aztán újra és újra olvassák, „da Capo al fine”.