LELKIGYAKORLATOK 2026-BAN
BELSŐ VÁRKASTÉLY
A lelki élet Avilai Szent Teréz tanítása szerint
Időpont: szeptember 10-13. (csütörtök estétől vasárnap délig)
A lelkigyakorlatot tartja: Sr. Johanna-Andrea nővér OCD
Helyszín: Magyarszék, Kármelita kolostor.
BETELT!
További jelentkezéseket már csak várólistára tudunk fogadni.
JELENTKEZÉS
A MEGTÉRÉS KIHÍVÁSA
A HIT, REMÉNY, SZERETET FÉNYÉBEN
Keresztes Szent János
és Lisieux-i Szent Teréz tanítása alapján
„A lélek (…) szeretetre gyulladva jegyese, Krisztus iránt,
mivel igyekszik kedvére tenni és megszerezni szeretetét, álruhában megy ki (…),
amely (…) három színű: fehér, zöld és piros, mely színek az isteni erényeket jelentik,
a hitet, a reményt és a szeretetet.
Ezek nemcsak Kedvesének kegyelmét és szeretetét szerzik meg neki,
hanem megvédik és nagy biztonságba helyezik ellenségeivel szemben is.” (SÉ XXI/3)
Időpont: október 8-11. (csütörtök estétől vasárnap délig)
A lelkigyakorlatot tartja: Sr. Márta nővér OCD
BETELT!
További jelentkezéseket már csak várólistára tudunk fogadni.
JELENTKEZÉS
„A SZENTLÉLEK EVANGÉLIUMA”
Az Apostolok Cselekedetei alapján
Időpont: október 16-18. (péntek estétől vasárnap délig)
A lelkigyakorlatot tartja: Bécser Róbert OFM atya
BETELT!
További jelentkezéseket már csak várólistára tudunk fogadni.
JELENTKEZÉS
LECTIO DIVINA
A Szentírás imádságos olvasása
Időpont: november 12-14. (csütörtök estétől szombat délig)
A lelkigyakorlatot tartja: Nyúl Viktor atya
Helyszín: Magyarszék, Kármelita kolostor.
BETELT!
További jelentkezéseket már csak várólistára tudunk fogadni.
JELENTKEZÉS
A lelkigyakorlatok a mindennapok forgatagától való tudatos eltávolodás, visszavonulás napjai, hogy az élet hullámhegyei és völgyei közepette a lényeges után kutassunk, a „forráshoz”, a „középponthoz” visszatérjünk, keresztény hitünknek új irányultságot adjunk.
A magyarszéki Kármelben a kármelita lelkigyakorlat formájára épülő lelkigyakorlatokat nyújtunk, melynek kialakulása a XVII. századra nyúlik vissza. A lelkigyakorlat vezetője a szigorúan betartandó csend légkörében előadásokat tart, egyéni elmélkedéshez, imához támpontokat, ún. impulzusokat ad. A külső csend azért fontos, mert segíti a belső csendet, mely fontos feltétele, hogy oda tudjunk hallgatni arra, amit az „igazság Lelke” (Jn 16,13) az egyes ember jelenlegi élethelyzetében – talán már régóta – sugallani akar. Az „odahallgatás” a legfontosabb „tevékenység” ezekben a napokban, amikor életünknek új irányultságot szeretnénk adni.
A kármelita lelkigyakorlat egyik jellegzetessége, hogy itt a résztvevőket nem kísérjük lelkibeszélgetésekkel. (Természetesen, ha kérik, van rá lehetőség.) Tudatosan törekedni kell arra, hogy Isten legyen a tulajdonképpeni beszélgetőtársunk. Azt gyakoroljuk be ezáltal, hogy a felnőtt és érett hitélet csak akkor lehetséges, ha az ember megtanul gondjaival, kérdéseivel, problémáival egyedül maradni, és mindazt, ami a jelenben foglalkoztatja, imája „témájává” teszi. Istennél kibeszéli magát, s az Ő hangjára odafigyel. A lelkigyakorlat mindenekelőtt erről szól.
A Szentmisén, az előadásokon, és a csendben elköltött étkezéseken kívül nincs más kötött program. A lelkigyakorlatozók bekapcsolódhatnak közösségünk liturgikus imáiba, mivel a közös Isten-dicséret hatékonyan segíti az egyéni imát.
Mindenki a maga módján használhatja fel az imára és elmélkedésre szánt időt, ahol a pihenésnek, a sétának, a természet szemlélésének is jó, ha helyet adunk. Az a fontos, hogy mindeközben ápoljuk a kapcsolatot Ővele, Akit Jézus úgy nevez, hogy „Abba, kedves Atya”, Aki életünk mindennapjaiban így szól hozzánk: „Én vagyok, aki itt vagyok Veled” (vö. Kiv 3,14).
Megérkezni – maradni – elmenni. Ezekkel a szavakkal lehetne kifejezni a lelkigyakorlatok három szakaszát. Az első szakaszban fontos, hogy megérkezzünk a csendbe, a munkahelyi és családi élet hétköznapjainak forgatagából belső nyugalomra jussunk és fokozatosan, amennyire ez lehetséges, elindítsuk a személyes lelkigyakorlat folyamatát. Amikor ez beindul, már elég sokat elmélkedtünk és imádkoztunk, következik a második szakasz – a maradni. A tapasztalat azt mutatja, amikor a gondolatok kissé elnyugodnak, miután imaszándékait Isten elé vitte az ember, akkor lesz fogékony az újra, és lassanként az ember már nem annyira beszélő, mint inkább odahallgató lesz Isten előtt. Az utolsó szakaszban, de még a csend légkörében, a menni lesz a meghatározó jelszó. Ez azt jelenti, hogy nem csak úgy egyszerűen távozunk a lelkigyakorlat csendjéből, hanem tudatosan visszatérünk arra a helyre, ahová Isten állított. A legfontosabb, amit magunkkal kell vinnünk, nem a jó elhatározásaink, hanem az újonnan begyakorolt „kettesben lenni Istennel”, aki „Velünk az Isten”.
ELZA – Együttműködés Lelkigyakorlatos és Zarándokházak Között:
