Egy szerzetes gondolatai az irgalmasság gyakorlatáról

Egy krízisben lévő társadalomban, annak érdekében, hogy kapcsolatban maradjanak kortársaikkal, Krisztus tanítványai néha olyan magatartást vesznek fel, és olyan szlogeneket használnak, amely távol áll az Evangéliumtól. Őszinték, de nem tökéletesek, túlságosan könnyen alávetik magukat a média nyomásának és egy felszínes közvélemény hatása alá kerülnek. Mint ahogyan a IV. században Szent Antal kilépett sivatagi magányából, hogy támogassa az ariánusokkal küzdő Atanáz püspököt, úgy most is egy szerzetes tesz tanúságot. Fájdalommal érezte át az utolsó évek eseményeit, amelyek megrázták az Egyházat. Derűs visszafogottsággal, de kendőzetlenül mondja ki gondolatait, osztja meg tapasztalatát: a szilárd keresztény élet boldogságát, a papi és szerzetesi élet termékenységét, az irgalom és a megbocsátás jótéteményeit, az emberi és lelki atyaság nélkülözhetetlen értékét.

Dom Samuel Lauras, miután néhány viharos évet követően hirtelen megtért, 1983-ban lépett be a franciaországi Sept-Fons monostorba. Nicolas atya novíciusa, Jeromos atya tanítványa, Dom Patrick apát perjele volt. Ma a Cseh Köztársaságban, a Nový Dvůr–i trappista monostor apátja.