A katolikus lelkiségi irodalom egyik klasszikus művét tartja kezében az olvasó. Szerzője Jean-Pierre de Caussade (1675-1751) francia jezsuita szerzetes, korának híres lelki mestere, misszionáriusa, prédikátora.  Spiritualitása sok rokon vonást mutat Szalézi Szent Ferencével és Keresztes Szent Jánoséval. Isten rendelkezése, Isten akarata, Isten működése, Isten parancsolata, Isten kegyelme: a gyakorlatban mindezeknek a fogalmaknak ugyanaz a jelentőségük. Isten munkálkodását jelentik a lélekben, hogy azt önmagához hasonlóvá tegye. A tökéletesség pedig nem más, mint a lélek hűséges együtt működése Istennek ezzel a munkálkodásával. Állandó folyamat ez, amely gyarapszik, izmosodik a lelkünkben anélkül, hogy mi magunk tudomást vennénk róla. A teológia tele van fogalmakkal és kifejezésekkel, amelyek e folyamat csodáit magyarázzák. Ámde bármily tökéletesen megértsük azokat s tudjunk bár mégoly csodás fölkészültséggel írni, beszélni róluk, ha csupán a megismerésünkben és nem a lelkünkben él ez a folyamat, olyanok vagyunk azok mellett, akik nem ismerik, de élik ezt a titokzatos valóságot, mint a beteg orvos, aki egészséges tudatlanoknak magyarázza a higiéniát.