Ki vagy Te, édes Világosság, aki betöltesz engem,
és megvilágosítod szívem sötétségét?
Úgy vezetsz engem, mint anya a gyermekét,
és ha elengednél, nem tudnék egyetlen lépést sem tenni.
Te vagy a tér, mely létemet körülöleli, és magába rejti.
Ha elhagynál, a semmibe hullanék,
amiből Te emeltél fel a létbe.
Te, aki közelebb vagy hozzám, mint én önmagamhoz,
és bensőbb vagy, mint a legbensőm –
és mégis megfoghatatlan és névtelen maradsz,
Szentlélek, örök Szeretet!