„Mint öntözött kert” – ilyenek vagyunk. Az életet, az örök életet hordozzuk magunkban, csak gyakran megfeledkezünk erről, vagy pedig eltömítjük a forrást – gondokkal, aggodalommal, félelemmel, haraggal –, és nem hagyjuk, hogy ez az éltető víz áramoljon bennünk. Szeretnénk hegek nélkül gyógyulni. Szeretnénk, hogy sebezhetőségünket, sérülékenységünket is vegye el Isten. Nem tudunk és nem is lenne jó hegek nélkül gyógyulni! Azok ott maradnak rajtunk, de átértékelődnek. Már a feltámadás jelei lesznek. A hegek ott vannak, de már Isten teremtő művét dicsérik, a több életről szólnak.

„Aki csak időnként hatol le a lélek mélyére, s aztán ismét a felszínen időzik, abban a mélység kialakulatlan marad, és átformáló erejét sem tudja kifejteni a távolabbi külső rétegekre… Aki nem találja meg Istent, az nem jut el önmagához, bármennyit foglalkozzon is önmagával, és az örök élet forrásához sem, amely tulajdon lénye legmélyén vár rá.” (Edith Stein)

„A lélek egészsége nem egyéb, mint Isten szeretete. S így, ha szeretete nem teljes, akkor az egészsége sem az. S ennek következtében betegnek érzi magát. Mert hiszen a betegség nem egyéb, mint az egészség hiánya. Ebből következik, hogyha a lélekben egyetlen foknyi szeretet sincs, akkor meg van halva. Ellenben, ha van benne valamelyes,akármilyen csekély fokú szeretet is Isten iránt, akkor már él.” (Keresztes Szent János)

Jeges Mirjam kármelita nővér a magyarszéki Sarutlan Kármelita Nővérek kolostorában él. Sokéves lelkivezetői tapasztalatain alapuló meglátásai kapaszkodókat adhatnak a belső gyógyulást keresőknek.