Jézus ismeri övéit, szereti övéit. Kiválasztotta azokat, akiket akart. Tanítja őket, mert küldetést bíz rájuk. Ők még nem értik, de szeretik Jézust és bíznak Benne.
Jézus tudja, hogy Júdás már elárulta Őt.
Tudja, hogy Péter meg fogja tagadni Őt.
Tudja, hogy elérkezett az órája.
És mégis mindannyiukat összehívja a húsvéti vacsorára. Emberségében micsoda fájdalom lehetett ezen ismeretek hordozása!
„Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt (…), majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s (…) megtörölje tanítványainak a lábát.” (Jn 13,4-5)
Minden nehézségünkben, belső küzdelmeink idején csak Jézussal együtt vagyunk képesek mégis felállni, túllépni önmagunkon és megmosni a velünk élők lábát. Csak Jézussal együtt tudjuk elhordozni az emberi kilátástalanságokat, a magunk és mások gyöngeségeit, korlátait, hibáit, akár bűneit is.
Mindennap adódik alkalom, hogy mégis – mindennek ellenére, minden nehézség felett is – szeressek. Elgyöngüléseimkor mégis felálljak, és én tegyem meg az első lépést a nehéz emberem felé. Csak az Isten iránti szeretetem adhat erőt, tehet képessé arra, hogy a másik személyt is fölemelhessem Őhozzá.
Jézus, miután megmosta tanítványai lábát, így szólt: „…nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” (Jn 13,14-15)
Csak Jézussal együtt lehetek képes lehajolni a másikhoz, az Ő szeretete segít fölemelni a másikat, hogy járhassa élete útját. Jézussal együtt lehetek képes elengedni a másikat, hogy az Atya szeretetében beteljesíthesse személyes útját.
Az Atya iránti szeretetem és a Benne való teljes bizalmam ad erőt, hogy – látva a nehézségeket, a rosszat – mégis megelőlegezzem a másik személybe vetett bizalmat, hogy ő is képes a jóra.
Jézus nem akadályozta meg Júdást, hogy elárulja Őt, mert Istennek az emberi szabad akarat nagyon sokat ér. Én sem tudom mindig megakadályozni, hogy valaki a rossz út mellett döntsön.
Júdás később megbánta tettét, de nem hitt a bocsánatban, Isten irgalmas szeretetében. Nem mert leborulni Krisztus előtt, ahogyan azt Péter könnyek között megtette.
Isten kegyelméből tudjuk felismerni a hétköznapokban Isten hozzánk lehajló szeretetét. Engedjük, hogy fölemeljen minket! Kérjünk Tőle irgalmas szívet, hogy le tudjunk hajolni másokhoz, és sokakat fölemeljünk Isten szeretetéhez!
Kalkuttai Szent Teréz anya gondolata segíthet megértenünk a krisztusi igaz szeretetet:
„Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önző és hátsó gondolat vezeti cselekedeteidet,
MÉGIS TÉGY JÓT!
Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igaz ellenségeket nyersz,
MÉGIS ÉRJ CÉLT!
A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy,
MÉGIS TEDD A JÓT!
A becsületesség és őszinteség sebezhetővé tesz,
MÉGIS LÉGY BECSÜLETES ÉS NYÍLT!
Amit évek alatt fölépítesz, egy nap alatt lerombolják,
MÉGIS ÉPÍTS!
Az embereknek szükségük van a segítségedre, és ha segítesz, támadás érhet,
MÉGIS SEGÍTS!
A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz is cserébe,
MÉGIS A LEGJOBBAT ADD A VILÁGNAK, AMID VAN!”
(A perjelnő beszéde a lábmosás szertartásán.)
Szent Családról nevezett Angéla nővér