A hit embere, aki követte álmait

Szent József röviden mutatkozik be a Máté evangéliumban, és mire Jézus elkezdi nyilvános működését, eltűnik a szemünk elől. Története nem bővelkedik részletekben, de mérhetetlen jelentőséggel bír az üdvösségtörténet szempontjából. Négy álom fémjelzi a Józsefről szóló beszámolót, melyek a maguk szikárságában és ősképeivel az emberi életutat tükrözik. Az ember elindul az élet vándorútjára, kiállja a próbákat, elnyeri a jutalmat és érettségben meggazdagodva tér haza.

Az első álom

„József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát.” (Mt 1,20)

József története ezzel a kihívást jelentő, egyúttal elindulásra biztató felszólítással kezdődik. Komoly küzdelmet jelenthetett számára a felelősség, amelyet vállalnia kellett.

Az elbeszélés folyamán mindvégig csöndesség jellemzi; csak a Lélek beszél. József híres csöndje – egyetlen szót sem szól az evangéliumokban! – azt mutatja, hogy figyel. Ő az „igaz ember”, aki hittel hallgat.

Amikor lelki utunk során érettebb szakaszba érkezünk, ez gyakran annak az eredménye, hogy valami közbeszólt az életünkben. Ez lehet egy beható vallásos meglátás, egy komoly kudarc, vagy egy mélyen átérzett veszteség. Az ember útja új, felderítetlen irányt vesz, mely egy megváltozott identitás felé vezet. A Biblia csak burkoltan céloz József gyötrődésére. A betlehemi utazás és a szülés az istállóban érezteti az olvasóval az élet váratlan eseményeit. Szent Lukács tudatja: „nem jutott nekik hely a szálláson”.

A második álom

„Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba…” (Mt 2,13)

Heródes keresi Jézust. József kitart elköteleződésében, és családjának megóvása próbatétel elé állítja. A Szent Család veszélyben van. Idegen földre menekülnek, ismerős támaszok nélküli helyre.

Számtalan történet jeleníti meg ősképekkel ezt a tapasztalatot. Olyan, mint sárkányokkal harcolni, belépni egy sötét, vészjósló rengetegbe, vagy egy cethal gyomrába kerülni. Mindegyik ugyanarra szólít fel: maradj a sötétben, időzz Egyiptomban, tanuld meg, amit meg kell tanulnod; Heródes még életben van!

Az éretté válás többnyire megpróbáltatások által adatik meg. A nehézségekkel való küzdelemből gyakran mélyebb, érettebb személyiséggel kerülünk ki. Az élet során szerzett sebesülések és hegek kiegyensúlyozottá tesznek, és nagyobb önbizalmat adnak. A hit szemszögéből nézve az ember az önközpontúságtól az Istenközpontúság felé mozdul. Egyéni történetünk egy nagyobb történet része, amelyet Isten mesél.

A harmadik és negyedik álom

„Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére…” (Mt 2,20)

Heródes meghalt. A türelem, a bizalom és a folyamatos mély odahallgatás József számára új helyzetet teremt. A veszély elhárul, az utazás folytatódik, s ő a zarándoklat után újra hazaérkezik. Eleinte Júdeába akart visszatérni, de álmában még egyszer utasítást kapott (vö. Mt 2,22), így a galileai Názáretben telepedett le.  Megkezdi családi életét, dolgozik a vállalkozásában, és a város jól ismert polgárává válik.

Az ezzel párhuzamos mítoszokban, miután a sötét erők összecsaptak, végül a sárkányt sikerül legyőzni. A főhős eljut az erdő közepébe, megtalálja az igazgyöngyöt, a kincset vagy a kelyhet, s ezzel a jutalommal tér haza. G. K. Chesterton írja: „Minden utazás célja a hazaérkezés”.

A mi álmaink

Az álmokból, megérzésekből, véletlen eseményekből váratlan útmutatás érkezhet. A bölcsek egy csillagot követve érkeztek Betlehembe, és egy álmot követve tértek haza „másik úton” (Mt 2,12). Mivel világunk egy kegyelmekkel teli világ, melyet Isten gyámolít és fenntart, az egész teremtés szentséget hordoz. Bármely része, beleértve az álmainkat is, Isten Lelkének közelségéből és Országának jelenlétéből szólhat hozzánk. Avilai Szent Teréz mondja: „Azt hiszem, minden kicsi dologban, amit Isten teremtett, legyen bár csak egy hangyácska, sokkal több minden van, mint amit mi megérthetünk.” (Belső várkastély IV, 2, 2)

Lehet, hogy Isten eseményekben, és nem közvetlenül az álmainkban beszél hozzánk. Az a fontos, hogy mit kezdünk ezekkel a váratlan eseményekkel. A hozzájuk való viszonyulásunk jelenti az útmutatást. Az álmok, vagy a természet csodái, amelyeken átragyog a misztérium, felébreszthetik bennünk a készséget, hogy engedjük magunkat elvezetni az élet mélyebb, teljesebb szintjére, egy olyan életre, amely szorosabb kapcsolatban van a történettel, amit Isten beszél el.

 Kármel, az álmok helye

2020-ban a Kármel ősi (OCarm) és sarutlan (OCD) ágának generálisai levelet bocsátottak ki annak 150. évfordulója alkalmából, hogy Szent Józsefet az Egyetemes Egyház patrónusának nyilvánították. A kármelita családnak címezve így írnak a generálisok:

Az Ige álomban érkezett Józsefhez, amit úgy foghatunk föl, hogy imádságban, bensőségességben. Elmondhatjuk, hogy minden Kármel az álmok helye, hiszen az imádság olyan, mint egy álom, vagyis titkos üzenetet rejt magában. A kármelita közösség olyan emberek csoportja, akik arról álmodnak, hogy otthonukat egy Új Jeruzsálemmé tegyék, olyan emberek, akik osztoznak a próféta álmával egy jobb világról, emberek, akik napról napra engedik, hogy magával ragadja őket a megváltás álma.

Szent József nem csak az ellenség támadásától és minden gonosztól oltalmazza a Kármelt, hanem azáltal is, hogy segít erősen kitartani önazonosságának egyszerűségében és mélységében. Igazvolta által utat mutat, amit követnünk kell, és amiért küzdenünk kell, mint célért. Ebben az értelemben a Szent József iránti tiszteletünk nem csupán egy ájtatosság vagy egy kegyes gyakorlat, inkább egy életprogram, amely a Kármel karizmatikus örökségének szerves része. Máriával együtt József az az evangéliumi ikon, melyen keresztül mi, kármeliták megérthetjük, mit jelent „a Jézus Krisztusnak való engedelmességben” élni. Helyes tehát, hogyha továbbra is, mint atyánkhoz és védőszentünkhöz fordulunk hozzá, ugyanakkor, mint hűséges barátunkhoz, aki megbízható vezetőnk Jézus nyomdokainak követésében.

[részlet John Welch O. Carm.: JEGYZETEK A KÁRMELBŐL. Lelkiségünk foglalata c. könyvéből. III. rész, 13. fejezet: Bibliai ösztönzés]