(A perjelnő beszéde karácsony vigíliáján.)

„Az Úr maga ad nektek jelet. Íme a Szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni” (Iz 7,14).

Mária Názáretben élte hétköznapi életét, telve volt Isten szeretetével és várakozással, vágyakozással a szívében.

Várakozással, mert Józsefnek, egy igaz férfinek volt a jegyese, akivel hamarosan egybekelnek, és vágyakozással – a korabeli nőkhöz hasonlóan –, hogy talán ő lesz az Isten által kiválasztott, aki által megszülethet a Messiás.

Mária mindig jelen volt Isten számára. Ahol éppen testileg tartózkodott, ott volt jelen lelkileg és szellemileg is Isten, valamint az emberek számára.

Istenre való nyitottságában, a másokat szolgáló szeretet szabadságában ment hozzá Gábriel arkangyal.

A látható világ valóságában a láthatatlanra figyelve élt. Bármikor megszólítható volt Istentől.

Gábriel így köszöntötte: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr!” (Lk 1,28)

Üdvözlégy, ami annyit jelent: Örvendezz! (XVI. Benedek pápa) »Örülj, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled!«

Amint Szofoniás prófétánál olvassuk: „Zengedezzél, Sion leánya, ujjong Izrael; örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya! (…) az Úr közötted van.” (3,14-15)

Mária példát ad nekünk, amikor életünket túl hétköznapinak gondoljuk, pedig éppen a mindennapi tennivalóink közepette szólíthat meg Isten, és Mária segíthet, ha kérjük őt, hogy ott legyünk, ahol vagyunk; meghalljuk Isten hozzánk szóló hangját.

Máriához hasonlóan bennünket is el akar tölteni Szentlelkével, a Magasságbeli erejének árnyéka minket is beborít. Kérnünk kell az öröm Lelkét, hogy örvendezni tudjunk az Istentől való megszólítottságunkban!

A Szentlélek által hallhatjuk meg Isten felénk irányuló személyesen csak nekünk szóló hangját, amely lehet mások által kimondott szó, de lehet a csöndnek egy kicsi, finom hangja, ahogyan Illés prófétát érintette meg az Úr (vö. 1Kir 19,12).

Az öröm és a kegyelem összetartoznak (XVI. Benedek pápa).

„Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel. Vessük hát le a sötétség tetteit és öltsük fel a világosság fegyvereit” (Róm 13,12).

Isten minket is meghív, hogy Máriához hasonlóan lakóhelyet vegyen a szívünkben, de ehhez a mi szabad hozzájárulásunk is szükséges. Ahogyan engem hív, úgy senki máshoz nem szól. Egyetlenek vagyunk a számára, amint egyedül Mária Isten Egyszülöttjének anyja.

Mária segítségét kérhetjük, hogy mindennapi kis igenjeinket ki tudjuk mondani Isten és az emberek szolgálatára. A szeretet cselekedetei által újra és újra megszülethet bennünk Krisztus, és általunk mások számára is.

Máriával mondhatjuk: „Történjék velem szavaid szerint” (Lk 1,38).

Az út, amelyen Mária elindult, a sötétség útja, hiszen nem tudta, Isten merre és hová vezeti őt igenje által. Ugyanakkor reménységgel teljes hittel fogadta hívását, hogy Isten megszülethessék erre a világra.

Sötétségeink idején kapaszkodjunk a nekünk is szóló: „Örülj, kegyelemmel teljes!” szavakba, mert Isten nem akarja elhagyni az embert, a Vele való személyes kapcsolatra hív.

Őrizzük nagy tisztelettel és örömmel ezt a meghívásunkra, megszólítottságunkra vonatkozó kincset: „Velünk az Isten!”

Magyarszék, 2024. december 24.

Szent Családról nevezett Angéla nővér