Kedves Kereső!

Ezzel a rövid levéllel szeretnénk segíteni döntésed meghozatalában.

Rendünk számára meghatározó Szent Terézia anyánk tanítása: „Egyedül Isten elég”. Valamiképpen mindannyiunk lelke mélyén megfogalmazódik ez, akinek ide szól a hivatása, és a Kármel mindennapjaiban is ezt éljük meg. Ha te is azt szeretnéd, hogy egész életed Istennek odaadott imádsággá, hálaadássá, dicsőítéssé váljon, és a Jézus Krisztussal való élő kapcsolat a legfontosabb számodra, engedj ennek a vonzásnak! A napirendünk is ezt szolgálja. A liturgia, a belső ima és a lectio divina alkotják napunk gerincét. Minden más ezek köré rendeződik. Az imádság és a fizikai munka ritmusának egyenletes váltakozása egyensúlyban tart, és segít folyamatosan a Lényegre figyelni. A Kármel több évszázados, sőt évezredes hagyományokra épül, mely Krisztus követésére egy kipróbált, az Egyház által megszentelt utat kínál.

Ahogy Illés az enyhe szellőben tapasztalta meg Isten jelenlétét, úgy mi is a tabernákulum csendjében igyekszünk meghallani a Szentlélek szavát. Ebben a rejtett, csöndes egységben mélyül el Isten és ember kapcsolata. Edith Stein írta egyik levelében: „a mi hivatásunk, hogy Isten előtt álljunk mindenkiért”. Hisszük, hogy imáink által – ahogyan magunkba engedjük Istent –, több lesz az Ő jelenlétéből a világban. Sok embernek szüksége van imáinkra és áldozatainkra. Így tudunk rajtuk segíteni, könyörögve az Egyházért és papjainkért is.

Elisabeth nővérünk az Urat szemlélve a kereszten, látta, hogy Krisztus szeme előtt mennek tönkre azok az emberek, akiket szeretetből megváltott, mert nincs, aki közbenjárjon értük és üdvösségükért. Mi a Szűzanya példáját szeretnénk követni, aki mindvégig kitartott Jézus keresztje alatt. Nem csupán másoknak van szüksége imáinkra, hanem nekünk is erőt ad a tudat, hogy számítanak ránk. Ez által mi is megajándékozottá válunk.

„Feladatunk, hogy megbarátkozzunk a kereszttel. Nem könnyű dolog!” (Elisabeth nővér, Tisztaszívűek 214. o.). „Kármelitává válni csak a Kármelben lehet” (Elisabeth nővér, Tisztaszívűek 210. o.). Ez a fölösleges dolgoktól mentes, lényegre redukált élet sokkal erősebben szembesít önmagunkkal. Életünk folyamatos lemondást kíván elképzeléseinkről, akaratunkról. Az egónktól való elszakadásunk által tanulunk meg egyre inkább másokért élni. A kis létszámú, zárt közösségben elkerülhetetlenül adódnak súrlódások. Ezek által is formál bennünket Isten, és arra tanít, hogyan növekedjünk az egymás iránti szeretetben.

Ahhoz, hogy eljussunk a Vele való egyesülésre, eljön az ideje annak, amikor át kell mennünk a „lélek sötét éjszakáján”, melyben Isten látszólag eltűnik a szemünk elől. Szentjeink életpéldája és írásaik mutatják meg számunkra, hogyan kell mindezekben hűségesnek maradni. Ha nem is mindig könnyű ez az út, Aki minket meghívott, Az hűséges és megtart kegyelmével. Az irgalmat és megbocsátást sokszor a testvéri közösségen keresztül tapasztalhatjuk meg.

Aki szeret, az szeret annak közelében lenni, akit szeret. Mindent összevetve erről szól a mi életünk.

Ezzel a néhány gondolattal szeretnénk neked támpontokat adni, de a legfontosabb az, hogy hívd a Szentlelket, légy nyitott, és ha fölismered, mire hív, bátran indulj!

 

Szeretettel és imádsággal

a magyarszéki Kármel noviciátusa