A szerző az imádságot először mint Isten uralmának keresését,
aztán, mint kérést, és végül, mint szemlélést láttatja. A Mi Atyánk vezérfonalát követve olyan útmutatást igyekszik találni az imádkozni vágyó ember számára, ami mai kérdéseinket komolyan veszi és mindeközben a kétezer éven átívelő keresztény örökség hangsúlyait is hűen képviseli.
Az első rész azt a fajta imádságot járja körül, amelyben figyelmünket az
istenkeresés köti le.  A második részben a hangsúly önmagunk feltárására helyeződik, amikor is az ember szükségei szerint kér, küzd és zörget az imában.
A harmadik megközelítésben aki imádkozik, amint éppen van,
átadja magát Istennek. Akik Jézussal együtt imádkoznak, bármilyen keresztény egyház tagjai is legyenek, egészen közel találják magukat egymáshoz. Erre utal az is, hogy a kötet a Harmat-, az Örökségünk Kiadó valamint a Sarutlan Kármelita Nővérek közös gondozásábanjelent meg.