Schunk János, Budapest-rómaifürdői plébános atya homíliája

Elhangzott 2021. május 24-én, Szentháromságról nevezett Anna nővér fogadalomtételekor

 

+ EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

Abban az időben: Jézushoz odasietett valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” ,,Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus – Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” ,,Mester – válaszolta –, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. ,,Valami hiányzik még belőled. – mondta neki – Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz a Mennyben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára az elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.” – Ezek az evangélium igéi.

 

„Valami nagyon szépet Istenért” – ez a címe annak a könyvnek, ami Szent Kalkuttai Teréz anyáról szól. „Valami nagyon szépet Istenért”. Ismerünk sok embert, aki nagyon szép dolgot tett az Istenért. De vajon, itt ebben a kolostorban, elzárva a világtól, lehet valami nagyon szépet tenni Istenért? Ó, hogyne. Hiszen nem a látványosság, hanem az Isten előtti érték, amit meghozunk, az, ami igazán számít. Anna nővér rövidesen fogadalmat tesz. Az evangéliumi tanácsokat elfogadva szeretne ennek a közösségnek végleges tagja lenni. Pál apostol nagyon sokszor beszél arról, hogy az embernek ahhoz, hogy olyan cselekedeteket hajtson végre, ami az Isten előtt tetszik, az komoly erőfeszítést igényel. Lám, itt van ez a gazdag ifjú: „Jó Mester, mit kell tennem?” Érdekes Jézus válasza, hogy: „Miért mondasz engem jónak?” Ott bujkál ebben a kérdésben: „Csak nem tudod, hogy én Isten vagyok?” Ezt még az apostolok sem tudják. De mondja tovább: „Hát, ismered…” „Igen, igen, én ezeket mind-mind megtartottam.” És akkor Jézus – van egy nagyon érdekes megjegyzés – azt mondja, hogy megkedvelte ezt az embert. Megkedvelte. Hát, Anna nővér, téged is, megkedvelt az Isten, mert szólított. Azt akarja, hogy te is, valami nagyon szépet tegyél az Istenért.

Bizony ezek a fogadalmak – tisztaság, engedelmesség, szegénység – hát, amit ígérni fogsz, ez nem olyan könnyű. Igaz, kinek ez, kinek az okoz nagyobb nehézséget. De hogy áldozatba kerül, az biztos. Péter megkérdezte egyszer az Úrtól: „Uram, nézd, mi mindent elhagytunk! Mi lesz a jutalmunk?” Azt hiszem, ezt a mondatát, mint sok minden más mondatát is, Péter később már szerette volna elfelejteni, megbánta. Mert hát mi a mi jutalmunk? Aki megelégszik csecsebecsével, az nem lesz sose boldog. De a mi jutalmunk: maga az Isten. Az Isten az enyém lehet. Az Isten velem van. Az Isten szeret engem. Az Isten kiválasztott engem. Az Isten rám nézett és megkedvelt. És az Isten azt mondta: „kövess engem!”

Ez a fiatalember nagyon szomorúan távozott. De paptársaimmal ellentétben, akik mindig nagyon magyarázzák ezt a részt: és hát ugye szomorúan távozott, nem tette meg, amit az Úr mondott neki. Én meg nagyon úgy gondolom, hogy megtette. Megtette, mert akinek a szemébe néz az Úr, akit megkedvel, az, ha nehezen is, de megteszi, amit kér tőle. Amit kér, hát az önmagadnak a fölajánlása. Önmagadnak az odaadása. És amit kapsz, az Isten, és ez a közösség, amelyik most befogad téged. Akik úgy döntöttek, hogy itt a helyed.

Olyan jó itt lenni, ebben a kolostorban. Annyira szeretek ide jönni én magam is, mert itt annyi ima hangzik el, és ilyen megimádkozott falak között az ember emelkedetté válik. Tetőled is ezt kéri az Isten, hogy emelkedj magad fölé. Tudom jól, hogy azzal, hogy leteszed a fogadalmat, nem változik meg minden egy pillanat alatt. Az engedelmesség küzdelem. A tisztaság, az “elkötelezetten odaadom magam az Istennek”, ez nem egy gesztus, ez sok mindenből áll. És a szegénység. Gondolatban sem ragadni semmihez. Ismerek olyan szerzetest, akin az egész iskola nevet, mert azt mondja, jön a szegény, s közben olyan órája van, hogy hét nyelven beszél, és olyan autóval jár, amit a magunkfajta egy egész életen át nem tud elérni. A szegénység, az engedelmesség a tisztaság önmagam ajándékozása az Istennek. És Őt magát megkapom. Ezzel nem lehet betelni. Ez olyan dolog az ember számára: érhet engem akármi, ha az Isten velem van, az Isten enyém, akkor mindent megteszek. És nem szomorúan távozom. Hanem örömmel: „Uram, még ha nehéz is, örömmel adom oda magamat”. Örömmel. Mindent. Amit csak kérsz.

Minél tökéletesebb az én odaadásom, annál többet kapok az Istenből. Ha egészen odaadom magam, akkor az Isten egészen az enyém. Mint ahogy minden nővéré. És hogyha mindenki így áll hozzá, hát itt csak jó lehet. Na jó, tudom azért, hogy emberekből vagyunk. És a nővérek is emberből vannak. És adódhat súrlódás ezért-azért, támadhatnak ilyen-olyan gondolatok, de azért a gesztus, az odaadás… Minden nap újra adom magam. Újra odaadom magam Neked, Uram, és örülök, hogy egészen az enyém vagy. Egészen a miénk vagy.